Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 26. kötet (Budapest, 1934)

Büntetőjogi Döntvénytár. öt öngyilkosságra akarta reávenni. Ilyen előzmények után a vádbeli napon a sértett féltékenységében újra a vádlottra támadt ezen szavakkal: "szedje a sátorfáját, menjen haza az anyjához, hova tettem az eszemet, hogy feleségül vettem), majd midőn ezért a vádlott hazamenni készült, a sértett kisebb tárgyakat csapkodott a földhöz és a vádlottat előbb a hálószobában, majd a konyhában, majd ismét a hálószobában ököllel ütötte, verte, fojtogatta, a fejét a falba vágta, és midőn a konyhában vádlott összeesett, többször belerúgott, piszok kurvának nevezte. A bántalmazások elől a vádlott magát végre kiszabadítva az előszobán keresztül a folyosóra menekült, miközben a sértett a revolverével utána lőtt, amely lövés az előszoba ajtaja felett a falba csapódott. A vádlott ezután a szomszédban lakó H. Imrénéhez menekült, akinek lakásába a sértett behatolt és a vádlottat erővel és lelövéssel való fenyegetéssel arra kényszerítette, hogy lakásukba visszatérjen. A lakásukba való visszatérés után a sértett az előszoba ajtaját bezárva, a férfiszobában revolverét ismét elővéve, azt maga elé az asztalra tette és azzal fenyegette meg vádlottat, hogy előbb megkínozza, majd lelövi, de onnét élve ki nem megy. A vádlott előbb az ablakon át akart menekülni, de midőn a sértett reá szólt, hogy az ablakot csukja be, annak a fotelnek karjára ült, melyen sértett helyezkedett el és kérlelte sértettet, hogy ne bántsa, de sértett őt onnan lelökte. Erre a vádlott az asztalra ült és az azon levő revolvert hirtelen kezébe kerítve menekülni igyekezett, de sértett reárohant, vele dulakodni kezdett, miközben a revolver vádlott kezében elsült és a lövedék sértett homlokát súlyosan megsértette, mire a sértett kezei közül a vádlott kiszabadult és az ebédlőbe nyíló ajtón keresztül kiugrott, miközben visszanézve látta, hogy sértett kitárt karokkal közeledik feléje, mire a kezében levő revolverrel a három lépés távolságra levő sértettre lőtt, mely lövés sértett halálát okozta. Téves a kir. ítélőtáblának az a jogi érvelése, hogy a helyzetet tekintve, a vádlott javára a jogos védelmet megállapíthatónak nem találta, mégis vádlottat a Btk. 79. § utolsó bekezdése alapján a jogos védelem határainak ijedtség, félelem és megzavarodásból való átlépése címén felmentette, mert a Btk. 79. § utolsó bekezdése csak akkor állapítható meg, ha a vádlott jogos védelmi helyzetben volt és ennek határait lépi át a fenti okokból. Azonban a kir. Kúria megítélése szerint a jelen esetben a vádlottal szemben nem a jogos védelemnek a menthető áthágása, hanem a jogos védelem forog fenn, mert a vádlott a testi épségét és életét veszélyeztető jogtalan és közvetlen támadás elhárítására szükségkép cselekedett. Ugyanis a halálos lövés leadása előtt a sértett részéről a vádlott ellen intézett durva fenyegetések és huzamos időn át ismétlődő tettleges bántalmazások, amelyek elől vádlott többízben kitért, sőt a sértettnek a vádlott ellen tanúsított és fentismertetett egész magatartása a vádlottban jogosan csakis azt a tudatot kelthették, hogy a sértett a fenyegetését be akarja váltani, és az ő megölését végre akarja hajtani és ez a tudata nem változhatott meg akkor sem, midőn sértett a dulakodás közben megsérült és ő a sértett kezei közül magát kiszabadítva, ismét menekülni akart, de visszanézve, a sértettet kitárt karokkal hozzá közeledni látta. Ha pedig a vádlottnak ez a tudata okszerű volt, mi az adott helyzetet véve másnak nem is tekinthető, akkor a vádlott cselekménye a testi épségét és életét kitartóan és közvetlenül fenyegető támadás elhárítására szükséges is volt, a vádlottal szemben tehát a Btk. 79. § 2. bekezdésében írt jogos védelem fennforog . . . = Ugyanígy Kúria EH BET 172.; BDtár XVIII. 72. ; XX. 55. 76. Az anya feljelentése nem törvényszerű magánindítvány, ha az apa nem volt akadályozva a magán-