Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 26. kötet (Budapest, 1934)

Büntetőjogi Döntvénytár. 51 a gondozó keresztapa terjesztett elő és amelyet utóbb — az elsőfokú ítélet után — a más községben lakó természetes és törvényes gyám helyben hagyott (BDtár VI. 167.). — V. ö. az alább 76. sorszám alatt közölt határozatot is. 63. Oly esetben, mikor a főmagánvádló a rágalmazást tartalmazó sajtóközlemény tartalmáról 1930. szeptember hó 28. napján értesült, a magánindítvány előterjesztésének utolsó napja: 1930. december 27. volt. (Kúria 1933. márc. 22. B I. 6217/1932. sz.) = Kúria EH : A Btk. 112. §-ban megszabott három havi határidőbe kell számítani azt a napot is, amelyen a bűncselekmény a sértettnek tudomására jutott (BHT 23.). — Kúria : Ha a sértett a bűncselekményről és annak elkövetőjéről május hó 21. napján vett tudomást, a magánindítványt legkésőbb augusztus 20. napján terjesztheti elő (BDtár XI. 158.). 64. Magánlaksértés megállapítása, amikor a feleség azért hatolt be erőszakkal más nő lakásába, hogy ott férje hűtlenségét leleplezze. (Kúria 1933. márc. 6. B II. 182/1933. sz.) Indokok .... A panasz arra van alapítva, hogy a vádlott cselekménye azért nem meríti ki a magánlaksértés tényálladékát, mert a vádlott jogos magánérdekből, azért hatolt be a sértett nő lakásába, hogy ott a férjét házasságtörésen érhesse. Ez a jogi álláspont azért nem helytálló, mert az a gyanú, hogy a vádlott a sértett nő lakásán férjét esetleg bűnös együttesben érheti, nem adott jogot a vádlottnak arra, hogy az idegen lakásba az azzal rendelkező sértett beleegyezése nélkül, erőszakkal behatoljon. így tehát, habár lélektanilag indokoltnak látszik is, hogy a házastársi jogaiban magát megtámadottnak érző vádlott a férje hűtlenségét leleplezendő és illetőleg a házasságtörést megakadályozandó, a sértett nő magánlakásába bejutni igyekezett, a neki idegen sértett ház jogának erőszakos megsértése jogilag mégsem menthető és ezért nem tévedett a kir. ítélőtábla abban, hogy a vádlott cselekménye megállapítja a magánlaksértés bűntettének tényálladékát. Xem alapos a panasznak a Bp. 385. § 1. c) pontjára alapított része sem. Nem szenved ugyan kétséget, hogy az eset körülményei, különösen a férje hűségében való csalódás és az a tudat, hogy a férje a sértett nővel bizalmas együttesben van, nagyfokú izgalmat válthattak ki a férjében megbízó és vele békés családi életet folytató vádlott lelkületéből, de a megállapított tényektől — figyelembe véve az előzőleg több névtelen levélben kapott figyelmeztetést is — mégsem lehet arra következtetni, hogy a vádlott az izgalom hatása alatt testileg-lelkileg a fékevesztett indulat vak eszközévé vált s így mindazt, amit a vádbeli alkalommal tett, csakis a felismerést, mérlegelést és ítéletalkotást teljesen kizáró, önkívületi állapotban követte el . . . = Elítélés, mikor a férj a különváltan élő felesége lakásába hatolt be azért, hogy ott felesége életmódját leleplezze. [Kúria : BDtár XI. 104.) 4*