Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 26. kötet (Budapest, 1934)

46 Büntetőjogi Döntvénytár. s csakis tekintettel a közhivatalnokokra, az ennél, s csakis ennél előforduló okokra minősíttetik az e §-ban meghatározott cselekmény büntetendőnek. E §-szal szemközt a 467—469. §-okban meghatározott súlyosabb büntetés csakis a közhivatalnok különös kötelességének megsértésében találja indokát, e körülmény a megvesztegetőnél nem fordul elő, cselekménye tehát nem foglalja át a kört, melyet a 467—469. §-ok a hivatalnokokra nézve vonnak, aki tudva s szándékosan játsza ki és hamisítja meg a jogot. A megvesztegető bűnössége tehát csekélyebb, mint azé, aki különös hivatása által van kötve a törvény és a törvényes szabályok alkalmazására és aki azonfelül tudja, hogy törvényt és kötelességet sért». Mindezeknél fogva a törvény világos indokolása szerint a nem közhivatalnok csak akkor büntethető aktív vesztegetőként, ha közhivatalnoknak avégett, hogy ez kötelességét megszegje, ajándékot vagy jutalmat ad vagy ígér (Btk. 470 §). Igaz, hogy a 641. számú E H., eltérve az Indokolástól, kimondotta, hogy az aktív megvesztegetés csak addig bírálandó el a Btk 470. § alapján, míg a tényálladék a Btk. 467. §-ban meghatározott bűntettre való sikertelen felbujtás, vagyis az említett bűntett előkészületi cselekménye keretében mozog. Ha pedig a közhivatalnok megvesztegetése foljtán a Btk. 467. § szerinti bűntettet elkövette vagy megkísérlette, az esetben az aktív megvesztegető a 467. §-ban meghatározott bűntettben vagy annak kísérletében mint a Btk. 69 § 1. pont szerinti felbujtó bűnös. Ennek az elvi határozatnak döntése azonban nem vonatkozik a jelen esetre, mikor a közhivatalnok vádlottak bűnössége nem a Btk. 467. §-ba ütköző bűntettben, hanem a 465. § 1. bek. első tétele szerint minősülő vétségben állapíttatott meg. Erkölcsileg bármily elítélendő is tehát L. Kázmér vádlottnak az a cselekedete, hogy közhivatalnoknak annak hivatali cselekményeiért pénzt adott, minthogy az alsófokú bíróságok által megállapított tényekből nem kftvetkeztethető, hogy a pénzt abból a célból adta, hogy a közhivatalnok kötelességét megszegje vagy hogy a közhivatalnok a pénzadás folytán megszegte a kötelességét : cselekménye nem bűncselekmény. A Btk. 467. §-ba ütköző bűntett megállapításának előfeltétele, hogy a közhivatalnok az adott vagy ígért ajándékért vagy jutalomért hivatali kötelességét akár cselekvés, akár mulasztás által_ megszegje. Maga az ajándék vagy jutalom elfogadása, ha az a közhivatalnok hivatalánál fogva teljesítendő cselekményért vagy annak elmulasztásáért történik, a Btk. által tiltott kötelességszegés ugyan, azonban a Btk. 465. és 467. § között éppen az a különbség, hogy míg az előbbi §-ban a kötelességszegés pusztán az ajándék vagy jutalom elfogadásában nyilvánul meg, a 467. § alá eső bűntettnél mellőzhetlen annak megállapítása, hogy azért a közhivatalnok valamely konkrét megjelölt kötelességét tudatosan megszegte. A jelen esetben csak akkor lehetne szó a 467. § szerinti minősítés megállapításáról, ha az alsófokú bíróságok oly konkrét tényeket állapítottak volna meg V. Kázmér vagy K. Rezső vádlottak terhére, amelyek a kötelességszegések fogalmi körébe vonhatók ; ámde az alsófokú bíróságok nem fogadtak el bizonyítottnak oly tényt, mely szerint a nevezett vádlottak hivatali kötelességüket valamely vonatkozásban megszegték volna. A büntetés kiszabását illetőleg a kir. Kúria V. Kázmér terhére nem állapította meg súlyosító körülményül, hogy hivatali állását áruba bocsátotta, mert erről csak akkor lehetne szó, ha ez a vádlott a kapott pénzekért megszegte volna kötelességét. A leglényegesebb súlyosító körülmény, azonban a vádlottal szemben az, hogy mint a rendőri ügyosztály főnöke, tehát az ország rendészetének vezetője, követte el a bűncselekményt, súlyosan visszaélve az állam rend-