Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 26. kötet (Budapest, 1934)

38 Büntetőjogi Döntvénytár. fejezése után a kir. ügyészségi megbízott vádját indokoltan elejtette, mire a sértett M. Lóránt képviselője : Sz. László a vádat mint pótmagán vádló átvette. A sértett meghatalmazása a járásbírósághoz beadott kérvényhez van csatolva. Sz. László ügyvéd mint tanú is kihallgattatott. A sértett képviselője mint pótmagánvádló a járásbíróság ítélete ellen a vádlott felmentése miatt fellebbezést jelentette be. A budapesti kir. ítélőtábla a fellebbezést visszautasította és az iratokat felülvizsgálat nélkül az elsőfokú bírósághoz vissza küldötte. Az indokolás szerint a Bp. 47. § 1. bek. értelmében a 16. életévét betöltött sértett helyett a magánvád képviseletére a törvényes képviselő jogosult, márpedig Sz. László ügyvédnek M. Lóránt érdekében nem M. Károly, az árvaszékileg kirendelt gyám, hanem a kk. M. Lóránt adott meghatalmazást. Az 1877 : XX. tc. 87. § szerint a gyámság alatt lévő kiskorút minden peres és perenkívüli ügyben a gyám képviseli. Ennélfogva Sz. László ügyvéd a sértettől kapott meghatalmazás alapján nem jogosult arra, hogy a vád képviseletében eljárjon és a sértett helyett fellebbezéssel éljen. A koronaügyész szerint ez a végzés törvénysértő, mert a Bp. 47. § értelmében a 16—24 éves kiskorú sértett bármely bűncselekmény esetén képviselheti a vádat s mert az 1877 : XX. tc. 87. §-ával szemben a magánvád képviseletére vonatkozólag a Bp., mint későbbi törvény alkalmazandó. A kir. Kúria előrebocsátja, hogy nem vitás az, miszerint M. Lóránt sértett, ki a Ludovika Akadémia hallgatója, 16. életévét betöltött kiskorú s hogy őt a jelen hivatalból üldözendő bűnügyben mint sértettet a pótmagánvád joga megilleti. A Bp. 47. § 1. bek. értelmében a 41. és 42. § eseteiben : amíg a 16. életévet be nem töltött sértett helyett kizárólagos törvényes képviselője, addig a 16. életévet betöltött kiskorú helyett törvényes képviselője is képviselheti a magánvádat. Nyilvánvaló tehát, hogy a 16—24. évek közötti kiskorú bármely bűncselekmény esetében maga is képviselheti a vádat. A Bp. ezen rendelkezése eltér a Btk. 113. § 2. bek.-tői, mely szerint vagyon elleni bűncselekmények esetében a kiskorú helyett a magánindítványt csak a törvényes képviselő terjesztheti elő. A Btk. ezen rendelkezése azonban jelen esetben, ahol a pótmagánvád képviseletéről van szó, nem jöhet figyelembe. Igaz ugyan, hogy az 1877 : XX. tc. 8^. § értelmében a kiskorút a gyám képviseli minden peres és azon nem peres ügyekben, melyekben a képviselet nincs kizárva, ámde ez a rendelkezés nem nyerhet alkalmazást bűnvádi ügyekben a vád képviseletére vonatkozólag, mert ennek módját a Bp., mint speciális és későbbi törvény külön szabályozta. Ezek szerint tehát kétségtelen, hogy M. Lóránt a jelen ügyben jogosult volt a pótmagánvádat akár személyesen képviselni, akár a képviseletre Sz. László ügyvédnek meghatalmazást adni. Téves tehát az az indok, amelyből a kir. ítélőtábla a sértett jogi képviselőjének fellebbezését visszautasította . . . = L. Mendelényi László fejtegetéseit id. mű V. kötet (1933) 90. és k. 11. 55. A Bv. 16. § alkalmazásához csak az szükséges, hogy az állított tény a valóság bizonyításának időpontjában a valóságnak megfeleljen. Az állított tény bekövetkeztének időpontja nem tartozik a tényállításban foglalt sértés lényegéhez. (Kúda 1933> febr 2g> B T 4961/1932> 3z )