Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 26. kötet (Budapest, 1934)

Büntetőjogi Döntvénytár. 39 Indokok .... A vádlott semmisségi panaszában a vád alól való fel­mentését kéri azon az alapon, hogy állításának valóságát bebizonyította. Ez a panasz alapos. A kir. ítélőtábla tényként azt állapította meg, hogy a vádlott 1931 októ­ber első felében azt a kijelentést tette : «K. Lajos jegyző ellen fegyelmi eljárás van indítva, az íven levők mind K. Lajos áthelyezését kérik, az aláírásokat én gyűjtöm.» A vádlott a valóság bizonyítását indítványozván, az ez irány­ban lefolytatott bizonyítás eredményeképen a kir. ítélőtábla megállapította, hogy K. Lajos jegyző ellen a járás főszolgabírája a fegyelmi eljárást tényleg elrendelte. Mindazonáltal a kir. ítélőtábla a vádbeli tényállítás valóságát nem vette bizonyítottnak abból az okból, mert a tényállítás megtételekor (1931. október első felében) a fegyelmi eljárás K. Lajos ellen megindítva még nem volt, mert ez csak 1931 november 8-án kelt főszolgabírói határozattal rendeltetett el. Ez a jogi álláspont téves. A Bv. 16. § alkalmazásához csak az szükséges, hogy az állított tény a valóság bizonyításának időpontjában a valóságnak megfeleljen. Az állított tény bekövetkeztének időpontja nem tartozik a tényállításban foglalt sértés lényegéhez. Minthogy pedig a vádbeli esetben a valóság bizonyításának elrendelésekor a fegyelmi eljárás a sértett ellen már megindult és pedig oly cselekmény miatt, amelyet a sértett a vádbeli esetet megelőzően követett el, azt kellett megállapítani, hogy a valóság bizonyítása az állított tény lényege tekintetében sikerrel járt . . . 56. Az 1921:111. tc. 1. § alá eső bűncselekmény esetében súlyosító körülményül szolgált, hogy rendkívüli közveszélyt rejtett magában a vádlottak által kezdemé­célozta beszervezni a bolsevista irányzatba, miáltal az országot úgy nemzeti, mint kulturális szempontból mér­hetetlen anyagi pusztulás és erkölcsi züllés veszélyének 57. Jogos védelem határának félelmi állapotban tör­tént túlhágása. (Kúria 1933 febr L B m 4i07/1932. sz.) Indokok .... A tényállás szerint a sértett baltával jogtalan és köz­vetlen támadást intézett a vádlott ellen, aki a támadás ellen a sértett hasára irányzott egy revolverlövéssel, majd a lebukott sértett fejére mért legalább két, a kezében volt fejszenyéllel ejtett ütéssel védekezett. A vádlott ezen tevékenységének jogi értékelése végett a kir. Kúria a valónak elfogadott tények közül a következőket emeli ki : A vádbeli napon délelőtt a sértett megjelent öccsének, a vádlottnak a tanyáján, ahol anyja, öccse, ennek a felesége tartózkodtak, s ezek szíves marasztalása folytán ott maradt estig. Esti 7 óra tájban a sértett kérdezte anyját, hogy mi van azzal az általa öröklött három hold földdel, amiből neki egy rész jár. S amidőn anyja azt válaszolta, hogy életében nem osztja meg ezt a földet, azt csak halála után oszthatják meg ; s amidőn a vádlott is hasonló értelemben nyi­latkozott, a sértett indulatosan kiment a tanyaépületből, de pár perc múlva tették ki. (Kúria 1933. febr. 14. B I. 117/1933. sz.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom