Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 26. kötet (Budapest, 1934)

Büntetőjogi Döntvénytár. 21 alkalmazása mind a vádlott javára, mind a vádlott terhére hivatalból is figyelembe veendő semmisségi ok», vonatkozik-e olyan esetre, mint a jelenlegi, amikor a vád tárgya egyedül pénzbüntetéssel büntetendő becsületsértés vétsége volt. A II. Bn. 28. § a Bp. 385. § 3. pont alá eső anyagi semmisségi okot kiterjesztette, amennyiben nemcsak a Btk. 92. § és a Kbtk. 21. § téves alkalmazása vagy nemalkalmazása, hanem a Btk. 66., 72., 89., 90., 91. vagy 93. §-ai a Bn. 18. § 1. bek., a Fb. 10. §, 59. § 2. és 3. bek., az 1913 : XXXI. tc. 5., 6., vagy 7. § és a II. Bn. 2—12. §-ai, a szigorított dologházba utalás stb. eseteire is kiterjesztette. A II. Bn. 24. § tehát a II. Bn. 2—12. §-ainak téves alkalmazása vagy nem alkalmazása esetén engedi meg a hivatalból való intézkedést. A fennforgó esetben a járásbíróság ezeknek a §-oknak egyikét sem sértette meg s a törvényszék is csak azért semmisítette meg az elsőfokú ítéletet, mert a büntetést, figyelemmel a súlyosító körülményre, túlenyhének találta, ez tehát a Btk. 89. §-ra vonatkoznék, nem pedig a II. Bn. 2—12. §-ainak valamelyikére. A koronaügyész álláspontja szerint a Kúria jogegységi tanácsa B. I. 8013 1929. számú határozatában is már azt az álláspontot foglalta el, hogy a II. Bn. 24. §-nak nem tulajdonítható más értelem, mint az, hogy hivatalból csak az vehető semmisségi okként figyelembe, hogy az alsóbíróság a II. Bn. pénzbüntetésre vonatkozó rendelkezéseit tévesen alkalmazza vagy nem alkalmazza, tehát pl. a főbüntetésként kiszabott pénzbüntetést nem a II. Bn. 5—7. §-aiban, hanem a Btk.-ban megállapított összegben állapítja meg; vagy ha a Bn. 3. § 2. és 3. bek.-ben foglalt rendelkezések sérelmével szab ki mellékpénzbüntetést vagy mellőzi ennek kiszabását, vagy ha a pénzbüntetés átváltoztatására vonatkozólag a II. Bn. 8—12. §-aiban foglalt jogszabályokat szegi meg. Ami mindenekelőtt a II. Bn. 24. §-nak a Bp. 385. § utolsó bek.-hez és a 387. § 3. bek.-hez való viszonyát illeti, a jogegységi tanácsnak rá kell mutatnia arra, hogy ezen rendelkezések között ellentét van. A II. Bn. 28. § ugyanis a Bp. 385. § régi 3. pontja helyébe új 3. pontként oly rendelkezést iktatott be, amely a régi 3. pontban foglalt semmisségi okok körét újabb semmisségi okokkal egészítette ki és ezek között szerepel a II. Bn. 2—12. §-ainak téves alkalmazása vagy nemalkalmazása. Ennek folytán ezekre a semmisségi okokra is vonatkozik a Bp. 385. § utolsó bek.-nek az a rendelkezése, amely szerint a 385. §-ban (tehát ennek új 3. pontjában is) meghatározott semmisségi okok csak akkor veendők hivatalból is figyelembe, ha a vádlott sérelmére szolgáltak. Ezzel szemben a II. Bn. 24. § kimondja, hogy e törvény pénzbüntetésre vonatkozó — tehát a 2—12. §-ban is foglalt — rendelkezéseinek téves alkalmazása vagy nemalkalmazása mind a vádlott javára, mind a vádlott terhére hivatalból is figyelembe veendő semmisségi ok. Nyilvánvaló, hogy a II. Bn.-nak ez a rendelkezése ellentétben áll a Bp. 385. § utolsó és a 387. § 3. bek.-nek a reformatio in peius-t tiltó rendelkezéseivel. Ezt az ellentétet a II. Bn.-nak valamely különleges rendelkezése sem szünteti meg, mert a II. Bn.-ban nincs oly rendelkezés, amely a Bp. hivatkozott §-ait hatályonkivül helyezte volna. Nem tekinthető különösen ilyen rendelkezésnek a II. Bn. 22. §-ban foglalt az a kijelentés, hogy «a jogszabályoknak mindazok a rendelkezései, amelyek a jelen törvény rendelkezéseivel ellenkeznek, hatályukat vesztik*, mert nyilvánvaló, hogy ez a II. Bn.-nak «A büntetőjogi értékhatároknak pengő értékben megállapításairól és a pénzbüntetés szabályozásáról* szóló I. fejezetében s itt is a 24. §-t megelőző §-ban foglalt kijelentés csak az értékhatárokra és pénzbüntetésekre vonatkozó anyagi jogszabályokra vonatkozik, viszont az alaki jogi rendelkezéseket s ezek között a II. Bn. 28. §-t is tartalmazó II. fejezet 26. §-a a Bp. szabályait csak a 27—33.,