Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 26. kötet (Budapest, 1934)

Büntetőjogi Döntvénytár. 11 16. Amíg a bérbeadó a Vt. 72. §-an alapuló törvényes zálogjogát nem érvényesítette, nem tekinthető zálog birtokosnak, e nélkül pedig a bérlemény területén levő ingók elvitele nem valósítja meg a Btk. 368. §-ban meghatározott vétséget. (Kúria im dec y B m 3899/1932. sz.) Indokok .... A Vt. 72. § szerint törvényes zálogjog illeti a bérbeadót a kibérelt helyiségben levő ingóságokra és ez a törvényes zálogjog «érvényesíthetö» akár a már lejárt, akár a legközelebb lejárandó, akár a részben lejárt, részben lejárandó félévi bérösszeg erejéig. A törvény nem azt mondja, hogy a bérbeadó törvényes zálogjoga terheli a bérlemény területén levő ingókat,, hanem azt, hogy a bérbeadó az őt megillető zálogjogot érvényesítheti tetszése és az adott helyzet szerint a törvényben meghatározott összegek erejéig* Tehát bérbeadónak valamely jogcselekménye szükséges ahhoz, hogy törvényes zálogjoga hatályba lépjen ; valamely tett — pl. a lakás lezárása — vagy nyilatkozat, amelyből kitűnik, hogy törvényes zálogjogát érvényesítette. Addig, amíg a bérbeadó törvényes zálogjogát nem érvényesítette, nem tekinthető zálogbirtokosnak és így vele szemben a bérlemény területén levő ingók elvitele nem valósítja meg a Btk. 368. §-ban meghatározott vétséget..» = Ugyanily értelmű kir. ítélőtáblai határozatot közöl Isaák Gyula : Büntetőtörvénykönyv, Grill-gyüjtemény (1928.) 391. 1. 17. Adócsalás üzletszerűségének megállapítása, mikor . a forgalmiadó lerovása céljából vezetett jegyzékből hosszú időn át tervszerűen hagyott ki nagyszámú tételt, ami tartósan haszon forrásául szolgált. (Kúria 1932. dec. 13. B III. 3246/1932. sz.) Indokok ... A kir. ítélőtábla által valóknak elfogadott tényekből & kir. Kúria is arra következtet, hogy a vádlott az általános forgalmiadónak bélyegben való lerovása céljából vezetendő feljegyzéseiből a fizetéskihagyásokat tervszerűen, ismétlési szándékkal, hosszú időn át, igen nagy összeg erejéig a tartósság jellegével űzte, és hogy a vádlottnak a szándéka arra irányult,, hogy az ezekből származó, az állandóság jellegével bíró, visszatérő hasznot jövedelemforrásul használja föl. A vádlottnak ez a cselekvősége pedig az üzletszerűség jogi fogalmát kimeríti és nem lehet csupán egy elhatározásból keletkezett, folytatólagosan megismételt cselekményről szól. Helyes tehát az a megállapítás, hogy a vádlott az adócsalás elkövetésével üzletszerűen foglalkozott. A bűncselekménynek az 1920 : XXXII. tc. 4. § 3. pont szerint bűntetté való minősítése tehát a törvény megsértése nélkül történt. Ezért nem alapos a panasznak a Bp. 385. § 1. b) pont alapján bejelentett része . . . = Üzletszerűség adócsalásnál: BDtár XXIV. 110. L. még BDtár XXIII. 104. 18. Adócsalás esetében a pénzbüntetést a veszélyeztetett adó egytől nyolcszorosáig terjedő oly összegben kell