Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 26. kötet (Budapest, 1934)

138 Büntetőjogi Döntvénytár. 182. A Bp. 388. §-ának utolsó bekezdésében foglalt kedvezményt a törvény a vádlott vagy a védő kérelmére, a vádlott érdekében és javára, a vádlott részére szólóan adván meg, a vádlottnak joga van akkor is ezzel a kedvezménnyel élni, ha azt nem ő, hanem a védő kérte. (Kúria 1933. nov. 14. B II. 4937/1932. sz.) 183. Annak, aki jogerős ítélet alapján pénzbüntetést fizetett le, csupán akkor van kártalanításra igénye, ha újrafelvétel folytán jogerősen felmentik (Bp. 578. § 1. bek.). Jogegység érdekében hozott határozat alapján azonban kártalanítási eljárásnak nincs helye. Ily esetben a lefizetett pénzbüntetés visszatérítését igazgatási úton kell szorgalmazni. (Kúria 1933 okt 30 B T 5204/1933. sz.) Indokok :...¥. Istvánt, az ellene H. János részéről becsületsértés vétsége miatt emelt vád alól a járásbíróság felmentette. A főmagánvádló fellebbezése folytán a törvényszék az elsőbíróság ítéletét megváltoztatva F. Istvánt — becsületsértés vétségében bűnösnek történt kimondása mellett — 100 P pénzbüntetésre ítélte el. Ebben az ítéletben a felek megnyugodtak és F. István a pénzbüntetést lefizette. Utóbb a kir. Kúria 1933. B I. 2571. sz. a. kelt jogegységi határozatával, a törvényszék ítéletét, a megelőző fellebbviteli tárgyalással együtt, a vádlott sérelmére szolgáló törvénysértés folytán megsemmisítette és a törvényszéket új eljárásra utasította. Erre azonban nem került sor azért, mert a főmagánvádló a járásbírósági felmentő ítélet ellen bejelentett fellebbezését visszavonta, aminek folytán a járásbíróság felmentő ítélete jogerőssé vált. F. István e tényállás alapján kellő időben beadott kérelmében a törvényszéki ítélet alapján lefizetett 100 P pénzbüntetés visszautalását kérte. A járásbíróság ezt a kérelmet kártalanítás iránti kérelemnek tekintette, és. mint ilyent, a Bp. 584. §-ához képest, a törvényszékhez tette át, utóbbi pedig a kir. Kúriához terjesztette fel. A kir. Kúria ebben az ügyben a kártalanítási eljárásnak nem látta helvét. Ugyanis maga a kérelmező is, csupán az általa lefizetett pénzbüntetés visszautalását, nem pedig a kártalanítási eljárás megindítását kérte, amely eljárás, a kártalanítási igény megállapítása esetén, a Bp. 580. §-ának utolsó bekezdésében meghatározott következményekkel is jár. De jogegység érdekében hozott határozat alapján a lefizetett pénzbüntetés visszatérítésére irányuló kártalanítási eljárásnak nincs helye azért, mert annak, aki jogerős ítélet alapján pénzbüntetést fizetett le, csupán akkor van kártalanításra igénye ha újrafelvétel folytán jogerősen felmentik (Bp. 578. § 1. bek.). F. Istvánt azonban nem újrafelvétel folytán mentették fel, sőt a kir. Kúriának a jogegység érdekében hozott határozata nem is mondja ki a vádlott felmentését, hanem csupán a törvényszék által e vádlott sérelmére elkövetett alaki törvénysértést állapítja meg, és annak folyományaként semmisíti meg a törvényszék ítéletét a megelőző tárgyalással együtt. A vádlott felmentése tehát nem is a jogegység érdekében hozott határozaton, hanem azon alapul, hogy főmagán-