Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 26. kötet (Budapest, 1934)

Büntetőjogi Döntvénytár. 135 hatolt és csak a véletlenen múlt, hogy nemesebb részeket elkerülve, a sértettnek halálát nem okozta. (Kúria 1933. okt. 25. B III. 1691/1933. sz.) 175. Halált okozott súlyos testi sértés esetében mindazok, akik a bántalmazásban tevékeny részt vettek, a tettest akarat és közreműködés egységénél fogva tettestársaknak tekintendők, és a beállott eredmény szerint felelősek, habár az okozott több sértés közül csak egy is esik a Btk. 306. §-ának súlya alá. (Kúria 1933. okt. 25. B I. 4761/1933. sz.) = V. ö. Kúria EH : BET 260. — Kúria : Közös és együttes bántalmazás esetében a bántalmazásban résztvevők mindegyike, a bántalmazásra irányuló közös akarat és közös cselekvés okából, nemcsak a maga közvetlen tettének, hanem az együttesen végrehajtott tettnek eredményéért is, mint összeredményért felel. (BDtár XXIV. 195., 196.) 176. Zsarolást követ el, aki azzal fenyegette meg a felperest, hogy ha igényének a bíróság előtti érvényesítéséről le nem mond, őt a katonai becsületügyi bíróságnál fel fogja jelenteni becsületszavas Ígéretének megszegése miatt. (Kúria 1933. okt, 30. B III. 3116/1933. sz.) A kir. Kúria: A kir. ítélőtábla ítéletét a Bp. 384. §11. pontjában meghatározott semmisségi okból a Bpn. 34. §-ának 1. bekezdése értelmében megsemmisíti, a kir. ítélőtáblát újabb fellebbviteli főtárgyalás megtartására és ennek fejleményeihez képest újabb határozat hozatalára utasítja. Indokok : . . . A kir. ítélőtábla a törvényszék ítéletét a Bp. 384. § 11. pontjában meghatározott alaki semmiségi okból megsemmisítette, és a vádlottat a vád alól a Bp. 326. §-ának 2. pontja alapján felmentette azért, mert szerinte nem nyert bizonyítást az, hogy a vádlott a közvádló által terhére rótt bűncselekményt elkövette, viszont a megállapított tényállás szerint a törvényszék a vádlottnak oly bűncselekményben való bűnösségét állapította meg, amely vád tárgyává téve nem volt. A kir. ítélőtáblának ez az álláspontja azonban téves. A kir. ítélőtábla megállapítása szerint a törvényszék a vádlott bűnösségét azon az alapon állapította meg, hogy a vádlott 1930. április 4-én a sértett jogi képviselője előtt ezt a kijelentést tette : «Ha Z. Jenő a folyamatba tett pert meg nem szünteti, az tartalékos tiszti rangjába s tiszti kardbojtjába fog kerülni» ; a kir. ügyész pedig a módosított vádjában azt tette vád tárgyává, hogy a vádlott 1929. év végén vagy 1930. év első napjaiban azzal fenyegette sértettet: «Ha az ellene folyamatba tett pertől el nem áll, őt a katonai becsületügyi bíróságnál fel fogja jelenteni.» Ebből pedig a kir. ítélőtábla arra következtet, hogy a vádlottnak a törvényszék által megállapított tette sem időbelileg, sem tartalmilag nem azonos a kir. ügyész által vád tárgyává tett tettel, sőt azok egyugyanazon tett keretéhe sem vonhatók.