Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 26. kötet (Budapest, 1934)

132 Büntetőjogi Döntvénytár. azután I. vádlott, hogy a 800 P-vel még adós. Ez az utólagos nyilatkozat azonban az előzőleg már végbement hitelsértés bűntettét meg nem történtté nem teszi. 170. Hitelsértés bűntettét követi el az adós, aki a kielégítésre szolgáló vagyona egyik részét koholt követelésnek, másik részét pedig kedvezményezett hitelezők követetelésének kiegyenlítésére fordította, ily módon meghiúsítva azt, hogy az összes hitelezők az egész csődvagy ónból kapják arányos mértékű kielégítésüket. (Kúria 1932. dec. 7. B III. 3717/1982. sz.) Indokok : . . . K. József vádlott eleinte csendes társa volt A. Rudolf vádlottnak, és a vádlottak ezt a jogi helyzetet csak akkor változtatták meg akként, hogy K. József vádlott az üzlettársi minőségben befizetett összegek tekintetében hitelezői jogokat nyert, amikor már mindketten tapasztalták, hogy a vállalkozásban készpénzkölcsönök halmozásával sem tudták megakadályozni a végrehajtások bekövetkezését és a kényszeregyesség kérésének vagy a csődbejutás bejelentésének szüksége elkerülhetetlenné vált. Ebben a helyzetben A. Rudolf azután, habár vele szemben K. József vádlottnak mindössze 11,475 P követelése volt, mégis 16,000 P tartozás fennállását ismerte el, az erre vonatkozó «kölcsönös nyilatkozati) című okiratot a foglalások idejét megelőző kelettel látták el; A. Rudolf ezen követelés erejéig váltókat adott; azokat K. József peresítette ; majd végrehajtást vezetve, az üzleti árukat és követeléseket lefoglaltatta ; a csődnyitás után az ingókat el is árvereztette ; a befolyt 3112 P vételárat felvette ; végeredményben pedig 4525 P erejéig koholt követelést érvényesített. Közben A. Rudolf vádlott és neje az ingatlanaikat is K. József vádlottra ruházták ; az erre vonatkozó adás-vevési szerződésben a vételár kifizetését is nyugtatták, holott az nem történt meg. A két vádlott e mellett a hitelezők közül egyeseket pénzfizetéssel, másokat áruk átadásával kielégítettek, sőt némelyeknek a követeléseiket meghaladó értékű árukat adtak. Közvetlenül a csődnyitás előtt még a vádlottak az üzleti vagyon egymásközti elosztására nézve, és az adás-vétel tárgyát képezett ingatlanok tekintetében új egyességet létesítettek. Mindezek ellenére K. József a részben koholt követelést 16,000 P összegben mint csődhitelező is bejelentette. Ezekből a való tényekből arra lehet következtetést vonni, hogy a vádlottak csak K. József vádlott és a kettőjük által kedvezményezett néhány hitelező követelésének a kielégítését akarták, ellenben a többi hitelező megkárosítására irányuló célzat vezette őket akkor, amikor A. Rudolf vádlott K. József vádlottnak részben valótlan követelését okiratokban elismerte, utóbbi pedig azokat a csődvagyon lefoglalásával és elárvereztetésével érvényesítette ; valamint akkor is, amikor A. Rudolf vádlott több hitelezőjét kielégítették. Ezért a vádlottak tettei a Btk. 414. § 2. és 3. pontjaiban meghatározott csalárd bukás bűntettének a fogalmát kimerítik. Hivatalból észlelte azonban a kir. Kúria, hogy a másodfokú ítélet kelte után hatályba lépett és a hitelsértésről szóló 1932 : IX. tc. a Btk. 114 417. §-ait hatályon kívül helyezte, és a hitelezők érdekeinek a védelmére azok helyett új törvényes rendelkezéseket alkotott. A kir. Kúria elsősorban megállapítja, hogy a vádbeli tettek az 1932 : IX. tc. szerint is bűncselekményt valósítanak meg, mert kimerítik az e törvény 1. §-ába ütköző hitelsértés bűntettének a fogalmát. A közadós vagyona ugyanis a csődtörvény rendelkezései-