Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 26. kötet (Budapest, 1934)

Büntetőjogi Döntvénytár. 131 való szervezése —• a javaslat indokolásában pénzintézetekként a részvénytársasági vagy szövetkezeti alapon működő pénzintézeteket említi. A m. kir. minisztériumnak ugyancsak a Pénzintézeti Központra vonatkozó 1916 : XIV. tc. 7. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a pénzintézeteknek a Pénzintézeti Központ közbeiijöttével foganatosított önkéntes felszámolása tárgyában 919/1917. M. E. szám és kényszerfelszámolás tárgyában 920/1917. M. E. szám alatt kelt rendeletei tartalmából pedig az tűnik ki, hogy ezek szerint a rendeletek szerint pénzintézetek alatt csak olyan kereskedelmi társaságok érthetők, amelyek szervezete igazgatóság, felügyelőbizottság és közgyűlés által működik, vagyis amelyek részvénytársaságok és szövetkezetek. A 919/1917. M. E. számú rendelet -— ennek 2. §-a szerint — oly pénzintézetre is alkalmazandó az itten feltétel mellett, amely pénzintézet nem tagja a Pénzintézeti Központnak. Az előbbiekből tehát következik, hogy ez a pénzintézet is csak részvénytársaság vagy szövetkezet lehet. A m. kir. minisztériumnak ezek után következő számos rendeletei világos különbséget tesznek a pénzintézetek, valamint a «bank- és pénzváltóüzlettel foglalkozó bejegyzett cég», úgy a «hitelügyletekkel üzletszerűen foglalkozó egyéb cégek» között. Éspedig többek között a 6350/1931. M. E. sz. rendelet, amely a csődönkívüli kényszeregyességi eljárásról szóló 1410/1926. M. E. sz. rendeletnek valamely pénzintézet érdekkörébe tartozó nyilvános számadásra kötelezett vállalatokról rendelkező 38., 39. §-ait a bank- és pénzváitóüzlettel foglalkozó olyan bejegyzett cégre is kiterjesztette, amely nem pénzintézet s pénzintézet érdekkörébe sem tartozik ; továbbá a bankszünnapokról (moratórium) rendelkező 4000/1931. M. E.j 4550J931. M. E. sz., s idevágó egyéb rendeletek stb. Ilyen törvényes rendelkezések mellett a kir. Kúria is csak arra a jogi következtetésre juthatott, hogy a vádlott kereskedelmi üzlete a «Schapringer 1. » cég a hitelsértésről szóló 1932 : IX. tc. 2. §-ban említett pénzintézet fogalma -alá nem vonható. Ennek hiányában a vádlottnak a cselekményei az 1932 : IX. tc. 5. és 2. §-ai szerint minősülő hitelsértés vétségének nem minősíthetők, hanem azok alapján a vádlott ellen csak a 4. §-ba ütköző hitelsértés vétsége állapítható meg . . . 169. Hitelsértés bűntettét követi el, aki a végrehajtási eljárás során valótlanul azt állítja, hogy ő a végrehajtást szenvedővel szemben fennálló tartozását már megfizette. (Kúria 1932. okt. 5. B III. 843/1933. sz.) Indokok .... A panasz szerint a színleges nyugta kiállításával a kielégítési alap még el nem vonatott és a hitelezők kielégítési joga meg nem hiúsíttatott, mert I. vádlott a valótlan tartalmú 800 P nyugta kiállítása ellenére is elismerte, hogy tartozik S. Gyulának, a követelés nála letiltatott, s ezért fizetni is fog a végrehaj tatónak ; az esetleges kijátszási szándék magában nem meríti ki a hitelsértés tényálladékát, mert a törvény nem a szándékot, hanem az eredmény bekövetkezését kívánja meg a bűncselekmény létesüléséhez. Ez a jogi álláspont nem helyes. A tényállás szerint ugyanis I. vádlott, a végrehajtató képviselője által a 800 P tartozás felől megkérdeztetvén, azt mondotta, hogy a 800 P-t S. Gyulának már megfizette ; ezzel pedig S. Gyula végrehajtás alá vonható egyedüli vagyonának eltitkolása és színleges csonkítása megvalósulást nyert. Ugyancsak a ténymegállapítás szerint pedig utóbb, a feljelentés után ismerte el 9*