Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 26. kötet (Budapest, 1934)

Büntetőjogi Döntvénytár. 86 1932. évi november hó 8. napján hozott jogerős ítéletével öt napi fogházbüntetésre újból elítélte. Az Országos Bűnügyi Nyilvántartó Hivatil, mjllyel ez utóbbi ítélet büntetőlapon közöltetett, «Értesítőlap>-ot küldött a járásbíróságnak s abban közölte a vádlottnak korábbi elítéltetését. Erre a járásbíróság végzést hozott, mellyel a Bn. 4. §-a alapján elrendelte a felfüggesztett három napi fogházbüntetésnek végrehajtását, s erről értesítette az Országos Bűnügyi Nyilvántartó Hivatalt is. Ez a hivatal azután utalva arra, hogy a beküldött büntetőlapok szerint a vádlott nem a próbaidő alatt, hanem a felfüggesztést kimondó ítélet meghozatala előtt elkövetett cselekmény miatt ítéltetett el, felkérte a járásbíróságot, hogy erre tekintettel az ügyet újra vizsgálja meg s esetleg a Bn. 5. §-a alapján tegyen intézkedést. A járásbíróság erre hatályon kívül helyezte a korábbi, a felfüggesztett büntetés végrehajtását elrendelő végzését, kimondotta, hogy a felfüggesztett büntetés nem hajtandó végre, mert G. István az öt napi fogházbüntetést megállapító ítélettel az «1932. június 10-én (helyesen az 1932. év március havában), tehát a próbaidő előtt elkövetett cselekmény miatt ítéltetett el, így tehát a Bn. 4. §-ára figyelemmel a felfüggesztett ítélet végrehajtása nem kötelező, s minthogy a bíróság a felfüggesztett ítéletet végre nem hajtja, így a Bn. 5. §-a nem volt alkalmazható.') A járásbíróságnak ez a végzése, mely szerint az összbüntetés kötelező kiszabásának nem látta helyét, törvénysértő. Ugyanis, (. . . mint a fejben . . .) Ezekben az esetekben a Bn. 5. §-a összbüntetés kiszabását rendeli azzal, hogy a bíróság — az 1. és 2. § korlátai között — az ekként megállapított összbüntetést is felfüggesztheti. Az előadottakból nyilvánvaló, hogy a jelen ügyben az 5. § 1. pontjának esete forog fenn, mert G. István ellen a bíróság a próbaidő alatt oly cselekmény miatt állapított meg szabadságvesztésbüntetést, melyet ő még az 1932. június 23. napján kelt felfüggesztő ítélet jogerőre emelkedése előtt, 1932. március havában követett el. A járásbíróságnak tehát a két fogházbüntetést a Bn. 5. §-a értelmében összbüntetésbe kellett volna foglalnia, mely összbüntetést aztán e § utolsó bekedése értelmében esetleg felfüggeszthette volna . . . 103. A borfogyasztási adójövedéki kihágás a két litert meghaladó mennyiségű bornak más beszedési körzetbe — bejelentés és a fogyasztási adó egyidejű lefizetése nélkül való —- behozatala által már el van követve, tekintet nélkül arra, hogy a behozatal célja az elfogyasztás volt-e. (Kúria JEH 1933. jún. 23. B I. 2261/1933. sz.) Indokok .... A felmentés indokai a következők voltak : A községek az 1923 : XXXIII. tc. 3. §-a első bekezdése alapján a saját területükön csak azután a bormennyiség után vethetnek ki fogyasztási adót, melyet valaki a községbe más adófogyasztási körzetből, elfogyasztás céljára behoz. A bizonyítottnak elfogadott tények szerint azonban terhelt a sajáttermésű borát Olaszliszka községből Tiszaladány község területére nem azza 1 a céllal vitte be, hogy azt ott elfogyassza, hanem azzal a szándékkal vitte be, hogy azt ott tengeriért elcserélje. Tettében tehát az ellene vád tárgyává tett borfogyasztási adójövedéki kihágás tényálladéki eleme, mely a fogyasztás végett behozott bormennyiség bejelentésének az adó eltitkolása végett való szándékos elmulasztásával létesül: fel nem ismerhető. A debreceni kir. ítélőtáblának ezen ítélete törvénysértő.