Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 26. kötet (Budapest, 1934)

86 Büntetőjogi Döntvénytár. Az 1923 : XXXIII. tc. 3- § első bekezdése szerint az állami borital és húsfogyasztási adók megszűntek és a borfogyasztás után a városok (községek) önálló alapon adót vethetnek ki. A második bekezdése felhatalmazta a pénzügyminisztert, hogy a fogyasztási adók kirovásának és kezelésének módját, valamint az alkalmazható legnagyobb adótételt rendelettel szabályozhassa. A hetedik bekezdése pedig minden mulasztást vagy cselekményt, amely a városok és községek által a fentiek értelmében szedhető fogyasztási adókat, illetve adópótlékokat megrövidíti vagy a megrövidítés veszélyének teszi ki, jövedéki kihágásnak minősít, és a megrövidített adó, adópótlék négyszeres összegétől annak nyolcszoros összegéig terjedhető pénzbüntetéssel rendeli büntetni. A 3. § ötödik bekezdése szerint : «A városok (községek) az előbb említett adókon, illetve adópótlékokon kívül az állami fogyasztási adókkal megrótt cikkek fogyasztása vagy bevitele után (ezidőszerint ily cikkek a cukor, a szesz, a sör, az ásványolaj stb.) háztartásuk szükségletének fedezésére semminemű fogyasztási adót vagy beviteli díjat bármely néven vagy címen nem szedhetnek)). Ali. §-a pedig a törvény végrehajtásával ugyancsak a pénzügyminisztert bízta meg. Ezen felhatalmazás és megbízás alapján bocsátotta ki a pénzügyminiszter a Tarosok és községek által szedhető bor- és húsfogyasztási adókról, valamint sör- és szeszfogyasztási adópótlékokról szóló 121,100/1923. szám (R. P. 936. lap) alatt kelt rendeletét, amelynek 1. §-a megállapítja a törvény 3. § második bekezdése értelmében a városok és községek által szedhető adó és adópótlékok legmagasabb adótételeit feltüntető árszabást, a rendelethez kiadott szal ályrendelet 17. §-a utal arra, hogy a közölt árszabás tételeinek határain belül a városi tan&cs (községi elöljáróság) az igazgatása alatt álló területen fizetendő borfogyasztási adó tételeit a város (község) általános közigazgatási szükségleteinek fedezésére szükséges összegben állapítja meg. A rendelet 18. §-ának 3. pontja szerint a magánfelek az általuk más beszedési körzetből beszerzett, behozott mennyiség után a 19. és 20. §-ok értelmében kötelesek a borfogyasztási adót megfizetni, éspedig mindenki, aki a borfogyasztási adó alá eső adóköteles tárgyat egyszerre' két litert meghaladó mennyiségben a városba (községbe) behoz, a behozott adótárgy nemét, mennyiségét, úgyszintén az elraktározás, illetve a behozatal idejét a borfogyasztási adó beszedésére jogosított vagy az ilyen bejelentések átvételére kijelölt közegeknél, szóval vagy írásban 24 órán belül bejelenteni és ezen bejelentéssel egyidejűleg az esedékes fogyasztási adót lefizetni köteles. Ezen törvényes rendelkezéseknek félre nem magyarázható helyes értelme az, hogy aki a pénzügyminiszternek a törvényen alapuló felhatalmazása alapján kibocsátott fenti szabályrendeletének 19. és 20. §-aiban kifejtett kötelezettségeinek eleget nem tesz, az a városok és községek által szedhető fogyasztási adókat, illetve adópótlékokat megrövidíti vagy a megrövidítés veszélyének teszi ki és így a törvény 3. § hetedik bekezdésében meghatározott jövedéki kihágást követi el. Ezen kihágásnak a törvényben megállapított tényálladéki elemei: más beszedési körzetből a városba (községbe) behozott és két litert meghaladó mennyiségű bornak, mint adóköteles tárgynak 24 órán belül az illetékes közeg előtt leendő bejelentésének és az esedékes fogyasztási adó egyidejű lefizetésének elmulasztása. A bejelentési és adófizetési kötelezettség a törvény értelmében már az adótárgy behozatalának időpontjában bekövetkezik, tekintet nélkül a behozataliak akár az okára, akár a céljára, sőt tekintet nélkül arra, hogy az adótárgyat ki, s mikor fogja elfogyasztani. A kötelezett pedig az adótárgy behozój a. í^em törvényes tényálladéki elem tehát az adott esetben az, hogy a terhelt a saját-termésű borát nem azzal a céllal és szándékkal vitte be Tisza-