Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 26. kötet (Budapest, 1934)

Büntetőjogi Döntvénytár. 7 tudott arról, hogy a terhelt a bűncselekmény elkövetésekor életének 18. évét még nem töltötte be. (Kúria JEH 1933. máj. 19. B I. 353/1933. sz.) 90. Tizenötödik életévét betöltött fiatalkorú ellen kihágás miatt pénzbüntetés meg állapitható ugyan, ha a fiatalkorúnak vagyona vagy keresete van, de azt, hogy a pénzbüntetés behajthatatlansága esetén milyen más intézkedéssel helyettesitendö, a vonatkozó körülmények figyelembevételével külön véghatár czathan kell kimondani. (Kúria 1933. máj. 19. B I. 353/1933. sz.) = Ugyanígy Kúria, JEH, BHT 848. | 91. Bűntett vagy vétség elkövetése esetében fiatalkorú ellen pénzbüntetés egyáltalában nem állapitható meg, éspedig még akkor sem, ha a fiatalkorúnak vagyona vagy keresete van és a cselekmény elkövetésekor 15. életévét betöltötte. (YLmi* 1933. máj. 19. B I. 564/1933. sz.) 92. A II. Bn. 4. §-a szerint a bíróság csupán vétség vagy kihágás esetében alkalmazhat főbüntetésként szabadságvesztésbüntetés helyett megfelelően súlyos pénzbüntetést. Ámde nincs helye e § alkalmazásának oly bűncselekmény esetében, amely a törvény értelmében bűntett és amely csak az enyhítő §-ok alkalmazásával a Btk. 20. §-ára figyelemmel — correctionalisatio útján — a bíróság által minősíttetik vétséggé. (Kúria 1933. máj. 19. B I. 590/1933. sz.) Indokok : . . . Nyilvánvaló ez nemcsak a kir. Kúriának 94. számú TÜHben kifejezett azon álláspontjából, mely szerint a törvény által bűntettnek nyilvánított cselekménynek a törvényes tényálladék szerint való jogi természetét nem változtatja meg az a körülmény, hogy a bíróság a Btk. vonatkozó szakaszaiban adott hatalmánál fogva a büntetést adott esetben enyhébb nemben állapította meg (Btk. 20. §), hanem abból is, hogy bár a II. Bn. 4. §-a semmi vonatkozásban nincs a bíróság rendkívüli enyhítő jogával (Btk. 92 §, Kbtk. 21. §) s e § alkalmazásánál a súlyosító és enyhítő körülmények mérlegelésének semmi szerep nem jut, mégis a törvényhozás akarata az volt, hogy az e §-ban megállapított különleges feltételek fennforgása esetében csak oly szabadságvesztésbüntetés legyen helyettesíthető pénzbüntetéssel, amelynek