Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 26. kötet (Budapest, 1934)

64 Büntetőjogi Döntvénytár. lndoholc .... A vádlott által hamisított bírói végzés-kiadmányok tartalma az volt, hogy a fiatalkorúak bírósága a végzésekben megjelölt úti előlegek felvételére a vádlottat feljogosítja és azoknak kifizetésére a kir. ügyészség pénztárát utasítja. Ezeket a végzéseket a vádlott az irodaigazgatónak bemutatta, aki a végzésekben kitüntetett összegeket, összesen 1670 pengőt részben kifizette a vádlottnak, részben elszámolta. Igaz, hogy a hamisított bírói végzésekről hiányzott a törvényszék elnökének és a kir. ügyésznek aláírása és pecsétje, de helyes az a jogi álláspont, hogy a közokirathamisítás tényálladékának megállapításánál nem tekinti feltétlen kelléknek azt, hogy a hamis okirat a valódi közokirat minden külalakszerüségé.vel birjon . . . = Ugyanígy Kúria BDtár VIII. 207. ; XX. 7. 80. A büntetőjogi megítélés szempontjából nem az a lényeges, vájjon valamely irat, jeljegyzés vagy a gonhanem az a döntő, hogy a vádlott által készített vagy meghamisított irat vagy rajz alkalmas volt-e jogilag Indokok : . . . A kir. ítélőtábla annak vizsgálatába, hogy a vád tárgyává tett magánokirathamisítás elkövetési tárgyául szolgált. «Összeállítást» a vádlott a vádiratban előadott vagy más módon meghamisította-e, nem bocsátkozott, hanem a vádlottat a vád alól pusztán azon az alapon mentette fel, mert megítélése szerint a szóbanforgó irat, mint minden törvényes alapszerúséget nélkülöző, merőben csak magánjellegű tájékoztatásra szolgáló, ceruzával készült feljegyzéseket tartalmazó írás, magánokiratnak nem tekinthető. A kir. Kúria ezt a jogi álláspontot nem tette magáévá. Ugyanis a Btk. 401. §-ban meghatározott magánokirathamisítás tényálladékának megállapítása szempontjából nem szükséges, hogy a vád alapját képező irat a Pp. 317. §-ban előírt összes alaki kellékekkel bírjon, hanem elegendő, hogy az bizonyításra és joghatások kiváltására alkalmas legyen. így a 424. számú EH világosan kijelenti, hogy : «a Btk. 401. §-ban meghatározott magánokirathamisításnak alkotó elemét nem képezi az, hogy a hamis okirat a célbavett rendelkezésre feltétlenül képesítetten kiállított, hanem elég, hogy bizonyítási eszközül használható legyen*. (Ugyanígy az 19321. június 21-én kelt B III. 1173/1921. számú határozat.) Sőt a kir. Kúria joggyakorlata a közokirathamisítás tényálladékának megállapítása szempontjából sem tekinti feltétlen kelléknek, hogy a hamis vagy hamisított okirat a valódi közokirat minden külalakszerűségével bírjon (1926. október 31-én kelt B III. 8389/1927. számú ítélet). A büntetőjogi megítélés szempontjából ugyanis nem az a döntő kérdés, hogy valamely irat, feljegyzés vagy a gondolat megrögzítésére készített bárminő írás avagy rajz megfelel-e a magánokirat, illetőleg az okirat polgári perjogi fogalmának, hanem arra való tekintettel, hogy a magánokirathamisítás jogi tárgya az iratok által való perbeli bizonyítás hitelességéhez és ezzel a jogi és gazdasági forgalom zavartalan menetéhez fűződő közbizalom, mint társadalmi érdek, a magánokirathamisítás büntetőjogi megállapításánál (Kúria 1933. márc. 2. B III. 5570/1932. sz.)