Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)

Büntetőjogi Döntvénytár. 59 okok kiemelése mellett felmentését kizárólag a bizonyítékok meggyőző voltának hiányára alapította, hiszen sem az ítéletből, sem az eljárás adataiból nem lehetett kétségtelenül megállapítani, hogy a cselekményt, amely miatt előzetes fogvatartást állott ki, nem ő követte el. Ezt a körülményt a bíróság csak az E. Béla ellen folyamatba tett újrafelvételi eljárás rendén hozott — és immár jogerős — bírói ítéletekkel állapította meg. Ebből az következik, hogy P. Lajos csak az újrafelvételi eljárás adatai alapján érvényesíthette igényét, mert az alapperbeli felmentő ítélet mellett csak ezek az újabb adatok bizonyítják kétségtelenül azt, hogy azt a cselekményt, amelyért fogvatartást állott ki, nem ő követte el. Ha pedig az alapügyben történt jogerős felmentés dacára P. Lajos a Bp. 576. § 1. pontra alapított kártalanítási igényét jogosan — a Bp. XXXI. fejezetének rendelkezéseihez képest — csak az újrafelvételi eljárás során hozott ítélet alapján érvényesíthette, úgy nyilvánvaló az is, hogy az igénye érvényesítésére szolgáló határidőt nem lehet csak az alapügy során hozott felmentő ítélet kézbesítésétől számítani, hanem e részben figyelembe kell venni az újrafelvétel során hozott ítéletet is, mint amely — bár az újrafelvétel csak E. Béla ellen rendeltetett el — az alapügyben hozott ítéletnek P. Lajosra vonatkozó részét kiegészíti. A kir. Kúria e részben azt is figyelembe vette, hogy az alapügyben felmentett P. Lajos, az E. Béla terhére elrendelt újrafelvétel adatai alapján, az újrafelvételnek az ő javára való elrendelését nem kérhette, így tehát az alapügyben történt jogerős felmentése dacára hátrányosabb helyzetbe került, mintha az alapügyben bűnössége megállapíttatott volna. Ez esetben ugyanis E. Béla terhére elrendelt újrafelvétel adatai alapján ügyének újrafelvételét és ennek nyomán kártalanításra való igényének megállapítását sikerrel kérhette volna. Maga kérelmező is kártalanítási igényét, az alapügyben hozott felmentő ítélet mellett, kifejezetten az újrafelvételi eljárás során E. Béla által tett beismerő vallomásra alapítja, amely beismerő vallomás az újrafelvételi eljárás során hozott ítélet szerint a valóságnak megfelelőnek bizonyult. Mindezekre figyelemmel, a kir. Kúria P. Lajos kérelmezőnek az újrafelvétel rendén E. Béla részéről elhangzott beismerő vallomás után egy hónapon belül előterjesztett kártalanítási igény megállapítása iránti kérelmét elkésettnek nem tekintette. Mivel pedig az újrafelvételi eljárás során hozott ítéletben kétségtelen bírói megállapítást nyert az a körülmény, hogy azt a cselekményt, amely miatt P. Lajos előzetes fogvatartást állott ki, nem ő, hanem E. Béla követte el, a kir. Kúria P. Lajosnak kártalanításra való igényét megállapította . . . 78. Oly esetben, mikor a kir. ítélőtábla felmentő ítélete a fellebbviteli főtárgyaláson az ügyben érdekeltek előtt kihirdettetett és — mert az ellen a jogosultak perorvoslattal nem éltek — nyomban jogerőre emelkedett, a szenvedett előzetes fogvatartásért támasztott kártalanításra való igény érvényesítésének határidejét akkor is a jogerőre emelkedett ítélet kihirdetésétől kell számítani, ha a törvényszék a kir. ítélőtábla ítéletét a Bp. 425. § ellenére a vádlott védőjével kézbesítés útján közölte. (Kúria 1931. dec. 2. B I. 5392/1931. sz.) = Kúria : Valamely határozat jogerejűségét a Bp. 494. § szerint kell megállapítani. Oly esetben, mikor a semmisségi panaszt elutasító végzés a