Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)

58 Büntetőjogi Döntvénytár. 11. Oly esetben, mikor a kártalanítást igénylöt a bíróság a Bp. 326. § 2. pont alapján mentette fel a vád alól és az a körülmény, hogy a vád tárgyául szolgált bűncselekményt nem S, hanem a vele együtt vádlottként szerepelt társa követte el, az utóbbi vádlott-társ terhére folyamatba tett újrafelvételi eljárás során nyert megállapítást, a kártalanítási igény érvényesítésére szolgáló határidőt nem lehet csak az alapügy során hozott felmentő ítélet kézbesítésétől számítani, hanem e részben figyelembe kell venni az újrafelvétel során hozott ítéletet is, mint amely — bár az újraf elvétel csak a vádlott-társ ellen rendeltetett el — az alapügyben hozott ítéletnek az igénylőre vonatkozó részét kiegészíti. ^Kúria 1931 dec 10 B j 5692/1931. sz.) Indokok : . . . A kártalanítást kérő P. Lajos, valamint társa : E. Béla ellen szándékos emberölés miatt bűnvádi eljárás volt folyamatban azon gyanú alapján, hogy ők L. Mártont késszurásokkal szándékosan megölték. A törvényszék P. Lajostés E.Bélát is az ellenük emelt vád alól a Bp. 326. § 2. pont alapján felmentette. Ezt az ítéletet a kir. ítélőtába helybenhagyta, a kir. Kúria pedig a pótmagánvádló semmisségi panaszát visszautasította. A visszautasításról és az ügynek ekkép jogerősen történt befejezéséről a törvényszék P. Lajost végzéssel értesítette, amelyet P. Lajos 1929. június 3. napján vett kézhez. Utóbb a csendőrség részéről szerzett újabb bizonyítékok alapján az eljárás E. Bélával szemben újból megindult és ő már a csendőrség, majd a vizsgálóbíró előtt is beismerte, hogy az alapügyben vád tárgyává tett cselekményt, nevezetesen L. Mártonnak késszúrásokkal történt megölését ő követte el. Az újrafelvételi eljárás adatai alapján hozott ítéletben azután bírói megállapítást nyert, hogy azt a cselekményt, amely miatt az alapeljárásban P. Lajos előzetes fogvatartást szenvedett, E. Béla egyedül követte el, akit ezért immár jogerősen a bíróság 12 évi fegyházra ítélt el. P. Lajos a Bp. 576. § 1. pontra hivatkozva, a kiállott előzetes fogvatartásért kártalanításra való igényének megállapítását kéri. Ezt a kérelmet ő igazolt képviselője útján 1930. április 25. napján terjesztette elő, vagyis több mint hat hónappal azután, hogy az alapügyben történt felmentéséről értesítve lett. Elsősorban azt kell eldönteni, hogy a kártalanításra való igény, mivel az a felmentését jogerősen kimondó határozat kézbesítése után több mint hathónapi idővel érvényesíttetett, nem szünt-e meg? E kérdés eldöntésénél a kir. Kúria a Bp. 581. § mellett figyelembe vette a Bp. 576. § 1. pontjának alkalmazása körül kialakult gyakorlatot, amely szerint ahhoz, hogy a kiállott előzetes fogvatartás a Bp. 576. § 1. pont vonatkozásában ártatlanul elszenvedettnek legyen tekinthető, a vád alól jogerősen történt felmentés egymagában nem elegendő, hanem az is szükséges, hogy az a körülmény, amelyre kártalanítást kérő ezt az igényét alapítja, vagy a felmentő ítéletből bírói megállapítás erejével tűnjön ki vagy pedig az eljárás adataiból kétségtelenül meg legyen állapítható. Ez a gyakorlat kizárja azt, hogy a meggyőző bizonyítékok hiányára alapított és a Bp. 326. § 2. pont felhívásával történt felmentés esetén a felmentett vádlott kártalanításra való igénye meg legyen állapítható. Kétségtelen tehát, hogy P. Lajos jogerős felmentése dacára sem támaszthatott kártalanítási igényt oly ítélet alapján, amely az ellene fennforgó gyanú-