Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)

54 Büntetőjogi Döntvénytár. dődik meg az elévülés addig, amíg fennáll a jogellenes állapot (BDtár VIII. 181.). — Kettős házasság elévülésére 1. az 55. számú TÜH-ot : BHT 37. 69. A Btk. 414. § 1. pont a csődvagy'ónnak a hitelezők megkárosítására irányuló célzattal való elvonását általában bünteti, nem különböztetve a között, hogy az elvont vagyonrész már a csődnyitáskor is a közadós vagyonához tartozott-e, avagy az csak a csődnyitás után háramlott a közadósra; nincs különbség a tekintetben sem, hogy a csődvagyon elvonása a csődnyitás előtt vagy után hajtatott-e végre. (Kúria 1932. febr. 24. B II. 5811/1931. sz.) Indokok .... (. . . Mint a fejben . . .) Ez összhangban áll a Cst. 1. §-ban foglalt ama rendelkezéssel, amely szerint a csődnyitás hatálya kiterjed a közadósnak végrehajtása alá vonható összes vagyonára, amelyet ez a csődnyitás idejekor bír és melyhez a csőd tartama alatt jut. Ebből a vagyontömegből nyernek a közadós hitelezői kielégítést és e kielégítés alól a Cst. 5. § a közadósnak csupán azt a vagyonát veszi ki, melyet ez a csőd tartama alatt a saját tevékenységével a saját és hozzátartozói tartására szerez. A közadósnak mindazon tevékenysége tehát, mellyel ez a cselekvő vagyonát és illetőleg annak valamely részét — a most érintett egyetlen kivételtől eltekintve — a hitelezők számára azok megkárosításának célzatával a törvényben írt módon megközelíthetetlenné teszi — a Btk. 414. § 1. pontba ütközik. Míg a közadósnak azon vagyonértékei, melyeket csődvagyonként a csődtömeggondnok a hitelezők nevében már átvett és illetőleg leltárba vett, éppen a már megtörtént átvételre tekintettel többé csalárd bukás tárgyai egyáltalában nem, hanem csak egyéb bűncselekmény (pl. csalás, sikkasztás, lopás, hűtlen kezelés) tárgyai lehetnek. E jogszabályok szem előtt tartása mellett nem férhet kétség ahhoz, hogy a csődnyitás folytán a közadós vádlottra, mint kedvezményezettre a csődeljárás tartama alatt hárult életbiztosítási összeg is a csődtömegbe lett volna beszolgáltatandó és a közadós hitelezőinek kielégítésére fordítandó. Következik ez a Vt. 66. §-ból is, mely szerint — ha a biztosított személy nem egyúttal a kedvezményezett is -— a kedvezményezettet illető életbiztosítási összeg a biztosított adósságai miatt végrehajtás alá nem vonható, amely törvényes rendelkezésből másfelől következik, hogy viszont a kedvezményezett adósságai miatt ugyanarra a végrehajtásnak semmi akadálya nincs. A vádlottnak az életbiztosítási összegre vonatkozó igénye egyébként már a csődnyitás idejében is fennállott, az tehát mint követelés — habár csak mint a férj elhalálozásától függő, reménybeli követelés — a törvény erejénél fogva szintén a csődtömeg kiegészítő részét képezte. A csődnyitás folytán tehát a vádlott elvesztette a rendelkezési jogát e felett az igénye felett és nem állt jogában neki az életbiztosítási összeget a biztosító-intézetnél felvenni; annál kevésbbé olyan intézkedést tenni, amellyel az az öszhitelezők elől elvonatott. Az elvonás tényéből pedig a hitelezők megkárosítására irányuló célzat önként következvén, vádlottnak az a cselekménye, hogy ilyen módon 4000 P-t meghaladó vagyonértéket vont el a csődtömegtől, kimeríti a vádba tett csalárd bukás tényálladékát . . .