Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)

48 Büntetőjogi Döntvénytár. azok kihallgatását foganatosította is s ezután a fellebbviteli főtárgyalást elnapolta. A kir. ítélőtábla azzal, hogy a fellebbviteli főtárgyaláson a vádlott távollétében bizonyítást vett föl, megvalósította a Bp. 384. § 6. pontban foglalt semmisségi okot. A Bp. 414. §-ban foglalt azon szabály alól ugyanis, hogy «a főtárgyaláson a vádlottnak jelenléte mellőzhetetlen, ha a kir. ítélőtábla a fellebbviteli főtárgyaláson bizonyítást vesz föl (402. §)», kivétel nincs. Tévesen hivatkozik a kir. ítélőtábla a Te. 114. §-ban foglalt rendelkezésre, mert bár ezen a Bp. 335. § 2. és 3. bek. helyébe lépett rendelkezések a Bp. 418. § 1. bek. értelmében a fellebbviteli főtárgyalásra is megfelelően alkalmazandók, a Bp. 335. §-nak ez az új szövegű 2. bekezdése is a főtárgyalás elnapolása esetében csak akkor engedi meg és rendeli a megjelent tanúk kihallgatását, ha az elnapolásra nem olyan személy távolléte ad okot, akinek jelenléte kötelező. Ámde a Bp. 414. § szerint az olyan fellebbviteli főtárgyaláson, amelyen bizonyítást vesznek föl, a vádlottnak jelenléte kötelező. E rendelkezéssel szemben takarékossági szempontok nem érvényesíthetők, de nem állhat meg az az indok sem, hogy a tanúk vallomásának utólag a vádlott elé tárása folytán a védelem érdekei nem szenvedtek sérelmet, mert a kir. ítélőtábla eljárása folytán a vádlott nem gyakorolhatta a tanúk kérdezése és megesketése körül a Bp. 307. § 2. és a 311. § 1. bek.-ben biztosított jogait . . . 55. Oly esetben, mikor egyesbíróság hatáskörébe utalt bűntett miatt a Te. 110. § alapján járásbíróság járt el, újraf elvétel esetében az eljárás a kir. törvényszék hármastanácsa elé tartozik. (Kúria 1932. jan. 12. B III. 5337/1931. sz.) Indokok : . . . A vádlottat a Te.. 110. § alapján eljáró járásbíróság a Te. 101. § 5. pont szerint egyesbíróság hatáskörébe utalt csalás bűntette miatt jogerősen elítélte. Az ítélet ellen az elítélt újrafelvétel iránt kérelmet terjesztett elő. Az eljárt járásbíróság erre tárgyalást tűzött ki és ítéletével az ügyészségi megbízott meghallgatása után az alapítéletét hatályában fenntartotta. Az iratokat azonban — a vádlott érdekében bejelentett semmisségi panaszok következtében — magát valószínűleg a Te. 110. § alapján eljáró bíróságnak tekintve, a kir. ítélőtáblához terjesztette fel. A kir. ítélőtábla a járásbíróság ítéletét helybenhagyta. Az 1921 : XXIX. tc. 4. § 2. bek.-ben foglalt rendelkezés értelmében újrafelvétel esetében az eljárás a törvényszék hármastanácsa elé tartozik. Nyilvánvaló ekként, hogy megsértették az alsófokú bíróságok a törvényt, amikor a járásbíróság az újrafelvétel kérdésében határozott, a kir. ítélőtábla pedig, hogy ez ítéletét érdemben felülbírálta . . . = Ugyanezen az állásponton a budapesti kir. ítélőtábla a jelen kötetben 8. sorszám alatt közölt határozatban.