Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)

44 Büntetőjogi Döntvénytár. sült. (EH BHT 468.) Mendelényi László id. mü 34. 1.: A kir. ügyész fellebbezése esetében célszerű megkérdezni a sértettet, fellebbez-e arra az esetre, ha a kir. ügyész fellebbezése visszavonatnék. 48. A Bp. 384. § 9. pont alá eső semmisségi ok, hogy a bíróság indítvány ellenére nem szerezte be azt a magánokiratot, amelynek mint hamisítványnak használata a vád tárgya volt. (Kúria 1932. jan. 19. B III. 2215/1931. sz.) Indokok : . . . A főügyész a kir. ítélőtábla ítélete ellen semmisségi panaszt jelentvén be a vádlottak javára a Bp. 385. § 1. a) pont alapján, alaki semmisségi okot jelentett be a Bp. 384. § 9. pont és egyúttal az 5. pont alapján is, mert a kir. ítélőtábla az ítélkezés alapjául szolgáló bűnjeles okiratot indítványa ellenéie nem szerezte be és az ítélőtanács egyik tagja az okiratot, amely a Bp. 313. § értelmében felolvasandó, illetve szemle tárgyává teendő lett volna, eddigelé nem is láthatta s így a bíróság oly szabálytalanságot is elkövetett, amelyet a törvény semmisség terhe alatt tilt. A kir. Kúria megítélése szerint a kir. ítélőtábla a törvénynek a védelem szempontjából lényeges elvét sértette meg azáltal, hogy a főügyész indítványának nem adott helyt és a kérdéses «Orökbevallási és házassági szerződés»-t ítéletének meghozatala előtt be nem szerezte, s így a nélkül hozta meg marasztaló ítéletét, hogy tanácsának egyik tagja éppen azt az okiratot, amelyre vonatkozóan lett vád tárgyává téve az, hogy a vádlottak azt mint hamisított magánokiratot, ezen minőségét tudva, használták, s ami a kir. ítélőtábla által is megállapítást nyert, látta és ismerte is volna. Ekként fennforog a Bp. 384. § 9. pontjában meghatározott alaki semmisségi ok . . . 49. Mikor az eljárás kizárólag magánvádra folyt, a bűnösnek kimondott vádlott megtéríteni köteles a magánvádló képviseletével járó azokat a költségeket is, amelyek annak folytán merültek fel, hogy a magánvádló a kizárólag a vádlott által bejelentett semmisségi panasz tárgyalásán — kifüggesztéssel történt értesítés alapján — megjelent. (Kúvia JEH 1931. dec. 11. B I. 5599/1931. sz.) Indokok : . . . A járásbíróság bűnösnek mondotta ki a vádlottat a Bv. 1. §-ba ütköző rágalmazás vétségében és kötelezte őt, hogy a főmagánvádlónak 82 P-t ügyvédi kiadás fejében megfizessen. Az ítélet ellen a főmagánvádló és képviselője a Btk. 92. § alkalmazása, a minősítés és a költség alacsony megállapítása és az anyagi igénynek polgári perre való utasítása miatt, a vádlott és védője pedig a bűnösség és a költség megállapítása miatt jelentettek be fellebbezést. A törvényszék, mint fellebbviteli bíróság, a járásbíróság ítéletének részben való megváltoztatásával a vádlottat feltűnően durva becsületsértés vétségében mondotta ki bűnösnek, őt 100 P pénzbüntetésre ítélte és arra kötelezte, hogy főmagánvádlónak 120 P elsőbírósági és 30 P fellebbviteli képviseleti költséget fizessen meg. Az ítélet ellen semmisségi panaszt jelentett be a vádlott, mert nem bűnös, a védő pedig a Bp. 385. § 1. aj pont alapján.