Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)

Büntetőjogi Döntvénytár. 45 A vád képviseletét az ügyészségi megbízott nem vállalta el és a vád képviseletében úgy a járásbíróságnál, mint a fellebbviteli bíróságnál ügyvéd járt el. A kir. ítélőtábla a semmisségi panaszt elutasította és a főmagánvádló képviselőjének azt a kérelmét, hogy a vádlott terhére a tárgyaláson való költségei megállapíttassanak, elutasította. A táblai tárgyaláson jelenvoltak a főügyész és a főmagánvádló képviselője, aki költségeinek megállapítását kérte a vádlott terhére. A kir. ítélőtábla a főmagánvádló képviseleti költségeinek a vádlott terhére megállapítása végett előterjesztett kérelmét azért utasította el, mert a főmagánvádló képviselőjének a semmisségi panasz tárgyalásán való megjelenésével járó költségeket a Bp. 480. § értelmében bűnügyi költségnek nem tekinti. A kir. ítélőtábla felfogása szerint ugyanis a főmagánvádló képviselőjét, mint a Bp. -135. § 5. bek. szerinti megbízottat, be nem jelentette, ezért ő a határnapra meg sem idéztetett s így a tárgyalás a Bp. 557. § utolsó bek., illetve a Bp. 436. § 1. bek. szerint a főügyésznek vagy helyettesének jelenléte nélkül nem lévén megtartható, a kizárólag a vádlott és védője által bejelentett semmisségi panasz tárgyalásán a főmagánvádló perjog i szerepe a fennálló törvényes rendelkezések keretében jelentéktelen és az ügy lényegét nem érinti, mihez képest a vádlottnak a főmagánvádló képviselőjének költségeiben való marasztalása méltánytalannak látszik. Ez a rendelkezés törvénysértő. A Bp. 480. § 1. bek. szerint, ha a bíróság a vádlottat bűnösnek mondotta ki, a bűnügyi költségeket vádlott köteles megtéríteni. A Bp. 479. § 1. bek. értelmében a bűnügyi költségek közé tartozik a főmagánvádlónak készkiadásban okozott szükséges költségek, valamint a magánvádló képviselőjének megfelelő díja és készkiadása. Ebben a bűnügyben a vádat kizárólag a főmagánvádló képviselte s az alsóbíróságok a bűnösnek kimondott vádlottat főmagánvádló részére költségekben marasztalták. Téves a kir. ítélőtáblának erre vonatkozó indokolása, hogy a főmagánvádló semmisségi panasszal nem élvén, meg sem idéztetett s így nincs igénye költségekre. A Bp. 435. § 5. bek. szerint a vádlott és a magánvádló a határnapról, ha Budapesten lakó megbízottat jelentettek be, ennek kezéhez kézbesítendő idézéssel, ellenkező esetben csak kifüggesztés útján értesítendők. Ebből a perrendtartási rendelkezésből azonban nem következik az, hogy a főmagánvádlónak bármily mértékben is megszűnnének azok a perbeli jogai, amelyek gyakorlásával s különösen a védelmi panasz alaptalanságának kimutatásával ő a maga vádbeli jogait és érdekeit megvédheti és ennek következtében törvényellenes az a felfogás, mely szerint a tárgyaláson megjelent főmagánvádló képviselőjét nem illeti meg a semmisségi panaszt bejelentő elítélt vádlottal szemben a megjelenésével okozott költség. A harmadfokú tárgyaláson jelen kell lennie ugyan a Bp. 436. § értelmében a főügyésznek, de főmagánvádas ügyben a főmagánvádló az ő perbeli jogait a Bp. 41. § értelmében még akkor is érvényesítheti, ha a kir. ügyész a vád képviseletét közérdekből elvállalta volna ; ami pedig jelen esetben nem is történt meg . . . = V. ö. az alább 50. sorszám alatt közölt és idézett határozatokat. 50. Oly esetben, mikor a kir. ítélőtábla felmentő ítélete ellen a főügyész nem élt semmisségi 'panasszal és a sértettnek — éspedig a Te. 104. § értelmében ügyvéd által —kellett semmisségi panaszt benyújtania, a panasz pedig alaposnak bizonyult és a Kúria a vádlottat bűnös-