Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)

SS Büntetőjogi Döntvénytár. (Kúria 1931. dec. 15. B III. 3409/1931. sz.) Indokok : . . . A vádlott által a sértettől feles haszonbérbe bírt tanyához tartozó terményrakomány közt volt a vádlott által felgyújtott búzaszalmakazal, mellette pedig közvetlen közelében még másik négy kazal volt; ezek közül egy 13 lépés hosszúságú, négy lépés szélességű és 5—6 méter magasságú árpaszalmakazal csak két lépésnyi távolságban volt a leégett szalmakazaltól és ugyancsak két lépés távolságban volt egy pelyváskazal. A vádlott a búzaszalmakazal megkezdett végén tüzet élesztett, úgyhogy az égő gyufát dobta a szalmára, s amikor látta, hogy a kazal ég, bement a tanyaépületben levő lakásába. Amikor a vádlott az egymásnak közvetlen közelében fekvő öt kazal közül egyet felgyújtott, nagyobb terménykészletet gyújtott fel, mert közelségüknél fogva az egyik kazalnak a felgyújtása a többinek a meggyulladását is a legközvetlenebbül veszélyeztette s a meggyújtott kazalszalma leégése — ha a tűz továbbterjedése meg nem gátoltatik —• a közönséges élettapasztalat szerint a többi kazalnak a leégését is feltétlen bizonyossággal maga után vonta volna. Ekként a vádlott cselekménye jogi tévedés nélkül lett a Btk. 422. § 2. bek.-be ütköző gyújtogatás bűntettének ,és nem a Btk. 418. §-ban meghatározott ingó dolog megrongálása vétségének minősítve . . . = Kúria : Nagyobb mennyiségű terménykészlet négy kocsira való szalma, széna és kukoricaszár. (BDtár XII. 13.) 39. Az adóügyi jegyzői tennivalók végezésével megbízott segédjegyző is a Btk. 462. § értelmében felelős, ha köztartozás lerovásával kezéhez lefizetett pénzt elsikkaszt. (Kúria 1932. jan. 12. B III. 5252/1931. sz.) Indokok: ... Az 1923 : VII. tc. 101. § 3. bek. szerint mindazokban a községekben (körjegyzőségekben), amelyekben adóügyi jegyzői állás szervezve nincs, segéd- vagy aljegyzők egyike az adóügyi jegyzői teendők ellátásával bízandó meg. Nincs adat ugyan arra, hogy a niklai körjegyzőségben adóügyi jegyzői állás volt volna szervezve a vádbeli időben, de való tény, hogy a vádlottnak, mint segédjegyzőnek ügykörébe tartozott az összes adó, illeték, valamint az egyenes adók módjára beszedendő kincstári és egyéb követelésekre vonatkozó ügyek, adókivetés, összeírás, adóbeszedési összes naplók vezetése, kincstári és egyéb tartozások, valamint a kihágási pénzbüntetések behajtása, tehát a vádlott a község részéről az adóügyi jegyző teendőinek az ellátásával volt megbízva. Az idézett 101. § 1. bek. szerint azokban a községekben, amelyekben adóügyi jegyző van, a községi vagy körjegyzőnek az adókezelési törvényekben megállapított teendőit az adóügyi jegyző önállóan látja el és a jegyzőnek az adókezelési törvényekből folyó felelőssége az adóügyi jegyzőt terheli. Természetes, hogy amennyiben a községben adóügyi jegyző nincs, hanem az adóügyi jegyzői teendők ellátásával a hivatkozott 101. § 3. bek. értelmében a segédjegyző bízatott meg, ebben az esetben az 1. bek.-ben az adóügyi jegyzőre vonatkozó rendelkezések az adóügyi jegyzői teendők ellátásával megbízott segédjegyzőre állanak. Az 1923 : VII. to. 25. § a) pontja értelmében pedig az együttesen kezelt közadókat beszedik és azok befizetésének megtörténtét az átvett összegnek beírása és neveik bejegyzése mellett az adóívben jogérvényesen igazolják: kisközségekben a pénztárnok és a jegyző, illetőleg ott, ahol pénztárnok nincs, a bíró és a körjegyző. Minthogy a kir. Kúria 48. sz. TÜH-a szerint, amely ezidőszerint is érvényben van azzal a módosítással, hogy az abban felhívott 1883 : XLIV.