Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)

22 Büntetőjogi Döntvénytár. nem volt büntető eljárás útján érvényesíthető igénye, és ha az a vagyoni haszon, amit a vádlott e fenyegetéssel elérni akart, nem fedi azt, amit vádlott a büntető eljárás folyamán, kártérítés vagy más címen jogosan követelhetne. Amit valaki jogai megóvása végett jogosult megtenni, annak megtételét büntetlenül kilátásba is helyezheti; szükséges azonban, hogy az illetőnek valamely bűncselekményből eredő büntetőjogi igénye legyen. I. (Kúria 1931. nov. 3. B II. 2307/1931. sz.) Indokok .... Annak elbírálásánál, jogtalan volt-e a feljelentéssel való fenyegetés, nem az a döntő, ha vájjon a vádlott feljelentése minden kétséget kizáró módon sikerre vezetett volna-e, hanem az, hogy az adott körülmények között a vádlott joggal hihette-e, hogy őneki joga van igényét büntető úton is érvényesíteni. A vádlott a sértettnek rőfösárukat adott át azzal a kikötéssel, hogy a sértett ezeket az árukat bizományi áruként veszi át tőle akként, hogy meghatározott idő múlva "vagy az árut visszaadni vagy pedig az érte befolyt vételárat beszolgáltatni tartozik. Ki volt kötve az is, hogy az árukat hitelbe eladni nem szabad. A meghatározott idő leteltével a sértett az átvett áruból 585 P értékűt sem természetben visszaadni, sem pedig annak ellenértékét a vádlottnak beszolgáltatni nem tudta, mert ő ezt az árut hitelben elárusította és a hitelezett vételárt a vevők még nem fizették ki. Ezekből a tényekből alaposan lehetett a vádlottnak arra következtetni, hogy amikor a sértett az ő kifejezett tilalma ellenére hitelbe adta el az árut, akkor a meghatározott rendeltetéssel neki átadott áruk felett jogtalanul mint sajátjával rendelkezett. Igaz ugyan, hogy a sértett a bizományi ügylet megkötésekor a netáni áruhiány fedezésére 2000 P fedezeti váltót adott át a vádlottnak. Itt azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy a hiány fedezésére adott ez a váltó csupán fizetési ígéret természetével bír és így ez még egymagában a hiányzó pénz ellenértékének nem tekinthető már azért sem, mert kérdéses, vájjon ez a váltó behajtható-e? Következőleg nem lehet a jelen esetben a kir. Kúriának — a kir. ítélőtábla által ítéletében érintett — JEH-ára (BHT 859.) sem utalni olyan értelemben, mintha ez a sikkasztás megállapítását merőben kizárta volna. Ehhez képest a vádlottról nem lehet megállapítani, hogy ő jogosan fel sem tehette azt, hogy a sértett az ő kárára sikkasztást követett el . . . II. (Kúria 1931. nov. 3. B III. 4433/1931. sz.) Indokok : . . . A tényállás szerint a sértettek a vádlott atyjának, G. Mórnak közvetítésével eladták ingatlanukat. A közvetítési jutalék kérdésében vita támadt G. Mór és a sértettek közt. G. Mór az ügy elintézésével fiát, a vádlottat bízta meg. A vádlott, mielőtt az ügyet bíróság elé vitte volna, H. ügyvéd pecsétjével és a saját aláírásával ellátott levelet intézte a sértettekhez, amelyben többek közt a következőket írta : «G. Mór ügyfelem megbízása folytán felhívom, hogy az ügyfelem részére járó 88 P tartozásukat 8 °/0 kama-