Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)

Büntetőjogi Döntvénytár. 13 egész általánosságban beszél panamázó linkócikról, kommunistákról és rovottmultú egyénekről, és a cikkben a sértett nemcsak hogy megnevezve nincs, de semmiféle az ő személyére való utalás vagy célzás sincs és pusztán abból a tényből, hogy a vádlott és a sértett ellenséges viszonyban vannak és közöttük hírlapi polémiák folytak, egyáltalában nem lehet még arra következtetni, hogy a vádlott a fenti kitételeket vagy csak azok valamelyikét is a sértettre •agy őreá is vonatkoztatta volna. De nem lehet ezt a következtetést levonni abból a tényből sem, hogy a sértett, valamint egy — a megtámadott Ítéletben foglalt megállapítás szerint nem is teljesen érdektelen — tanú vallomásaik szerint a szóbanforgó kifejezéseket a főmagánvádlóra vonatkoztatta. Ezek szerint az alsóbíróságok helyesen mentették fel — a Bp. 326. § 1. pont alapján — a vádlottat abból az okból, hogy a vádbeli tényállítások nem vonatkoznak és nem is vonatkoztathatók a főmagánvádlóra... = Kúria : Annak a kérdésnek az eldöntése, hogy valamely sajtóközlemény kire vonatkozik, helyesen csupán a közleménynek szövege alapján történhetik, nempedig a sajtóközlemény tartalmán kívül eső körülményekből és kijelentésekből (BDtár XX. 36.). Magából a sajtóközlemény tartalmából kell kitűnnie annak, hogy a sajtóközlemény akár burkoltan is ki ellen irányul, és az a körülmény, hogy a lap egyes olvasói a közleményt kire vonatkoztatják, a közleményen kívül eső oly körülmény, amely a sajtóbűncselekmény szempontjából nem jöhet figyelembe (BDtár XX. 38.). 7. Valamely cselekvés fondorlatos jellegén mitsem változtat az a tény, hogy a sértett az adatok valótlanságáról könnyebben vagy nehezebben győződhetett volna meg. (Kúria 1931. okt. 20. B II. 1338/1931. sz.) Indokok : . .A panasz oda irányul, hogy a vádlottak eljárása nem fondorlatos, mert a sértett a biztosítási ajánlatban feltüntetett adatok valótlanságáról minden nehézség nélkül meggyőződhetett volna. A panasz alaptalan. A cselekvés fondorlatos jellegén ugyanis mitsem változtat az a tény, hogy a sértett az adatok valótlanságáról könnyebben vagy nehezebben győződhetett volna meg. Fondorlatos a tévedésbeejtés akkor is, amikor a tévedésbeejtett kellő körültekintéssel vagy utánjárással az állítás valótlanságát megtudhatta volna ; de akár mert az utánjárást valami okból elmulasztotta, akár mert ő hiszékenyebb, tehát könnyebben megtéveszthető, a valótlan előadást bővebb vizsgálat nélkül valónak fogadja el. Az, hogy a megtévesztett egyén nagyobb figyelem, utánjárás mellett fondorlatos megtévesztését elkerülhette volna, nem értékelhető a vádlott javára, mert ily nagyobb figyelem vagy utánjárásra senki sem kötelezhető és így a megtévesztő magatartás mindig és tekintet nélkül könnyű vagy nehéz felfedeztetésére fondorlat, ha a valóság elferdítése az adott esetben alkalmas arra, hogy azt, akivel szemben^használtatott, megtévessze. Különben is a csalásnak jellegzetes tünete, hogy rendszerint éppen a sértett hiszékenységén épül az fel. Nem vitás, hogy a sértett biztosítótársaság M. Margittal az életbiztosítási szerződést nem kötötte volna meg, ha tudomással tírt volna arról, hogy M. Margit menthetetlen halálos tüdőbetegségben szenved. Midőn tehát a vádlott a halálos beteg leány életbiztosításának kieszközlése végett a sértett társaság ügynökénél ajánlkozott és saját magát jelölte meg kedvezményezettként, nyilvánvalóan csakis azzal a valótlan előadásával, hogy a leány egészséges, bírta a sértettet arra, hogy a biztosítási szerződést megkösse. Helyes tehát az a jogi következtetés, hogy a vádlott abból a cél-