Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)

Büntetőjogi Döntvénytár. 7 vissza, hanem az ügyben bekövetkezett jogerőre utalással az iratokat az ügy felülvizsgálata nélkül visszaküldi az alsófokú bírósághoz. Indokok :... I. A II. Bn. 30. § 2. tétele akként rendelkezik, hogy a kir. törvényszék, mint egyesbíróság hatáskörébe utalt bűnügyekben a kir. ítélőtábla ítélete ellen egyáltalában nincs helye semmisségi panasznak akkor, ha a kir.ítélőtábla az egyesbíró ítéletét a bűnösség és minősítés kérdésében helybenhagyta vagy csupán enyhébb büntetés kiszabásával változtatta meg. Abban a kérdésben, hogy az ennek ellenére használt semmisségi panasz folytán a kir. Kúriához felterjesztett üggyel mi történjék, a kir. Kúrián ellentétes gyakorlat fejlődött ki. Az egyik büntetötanács álláspontja szerint, amely elvi éllel jut kifejezésre a B I. 2536/1931. számú határozatban, a kir. ítélőtábla nem jogosult a nála bejelentett semmisségi panasz visszautasítására azért, mert a Bpn. 32. § értelmében az alsóbíróság csak akkor utasíthatja vissza a semmisségi panaszt, ha az elkésetten vagy arra nem jogosult egyén részéről használtatott. Ez álláspontnak megfelelően aztán úgy a most említett, mint a B I. 2725/1930., B I. 6366/1930. és B I. 1224/1931. számú határozatokból kitunőleg a kir. Kúriának ez a tanácsa az ilyen semmisségi panaszt a Bp. 434. ^ 3. bek. alapján mint törvény által kizártat tanácsülésben maga utasította vi.-sza ; aminek további folyományaként — ha a Bp. 387. § 1. és 385. § ut. bek. értelmében hivatalból figyelembeveendő semmisségi okot észlelt — ennek alapján a Bpn. 33. § 1. bek. értelmében a törvénynek megfelelő ítéletet hozott, aminek — ez álláspont szerint — a Bpn. 30. § 1. bek.-ben foglalt rendelkezés nem áll útjában. A kir. Kúria másik két tanácsa azt a gyakorlatot folytatja, hogy az ily semmisségi panasz folytán felterjeszetett bűnügyi iratokat, tekintettel a II. Bn. 30. §-ra és 52. § bek.-re, — esetleg a 49,000/1930. I. M. számú rendelet 35. §-ra is — az ügy felülvizsgálata nélkül az elsőfokon eljárt kir. törvényszékhez rendelvénnyel visszaküldi s ehhez képest a B II. 479/1929. számú iratból kitünőleg nem vizsgálja felül a semmisségi panaszt visszautasító végzés ellen beadott felfolyamodást sem, abból az indokból, hogy miután ilyen ügyet a II. Bn. 30. § értelmében úgy sem lehet felülvizsgálni, nincs célja a folyamodás felülvizsgálatának sem. II. A fölvetett kérdés eldöntésénél elsősorban azt kell vizsgálat tárgyává tenni, hogy a II. Bn. 30. § 2. mondatában előforduló az a kitétel, hogy az ott említett tartalmú kir. ítélőtáblai ítélet ellen ^egyáltalában nincs helye semmisségi yanasznak», annyit jelent-e, mint a Bp. 434. § 3. bek.-ben előforduló «a törvényben kizárt)) kifejezés; avagy pedig annyit, mint a Bp. 494. § 2. bek .-ben előforduló «perorvoslat egyáltalában nem... használhatón) kifejezés. Ha ugyanis a II. Bn. 30. § szóbanforgó kitétele nem jelentene egyebet, mint azt, hogy a törvény «kizárja», vagyis : bár általában megengedi, de a törvényben tüzetesen megjelölt körülmény közbejötte miatt tiltja meg a perorvoslat használatát, akkor a szóbanforgó semmisségi panaszt, mint a