Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)

Büntetőjogi Döntvénytár. 135 lottnak bebizonyítania, hogy tehát a vádlott lényegében valót írt-e, az alsóbb fokú bíróság részéről megállapított tényekből vont következtetés útján a kir. Kúria dönti el. (Kúria 1932, okt. 26. B I. 3670/1932. sz.) Indokok : . . . A sajtóközlemény elmondja, hogy a sértett ellen több oly fegyelmi eljárás indult meg, amelyekben az eljáró hatóságok a sértett vétkességét meg is állapították. Az egyik ily fegyelmi eljárás adatai alapján az alispán fegyelmi ítéletében megbélyegezte a sértettnek azt az eljárását, hogy a sértett B. Józsefnek elhalt háromhónapos gyermekét szüleinek lakásán nem volt hajlandó megvizsgálni, hanem az apát arra utasította, hogy a már fel is ravatalozott gyermekét vetkőztesse le és úgy vigye el rendelőjébe halottvizsgálatra, amit az apa meg is tett. A most említett két tényállítás a kir. ítélőtáblának a bizonyítás anyagából levont helyes következtetése szerint valónak bizonyult ugyan, a kir. ítélőtábla a vádlott bűnösségét mégis megállapította azért, mert a valóknak bizonyult ezeken a tényállításokon felül tett többi tényállítások, amelyek egyébként súlyban és jelentőségben lényegesebbek is, bizonyíttatlanul maradtak. A kir. Kúria a bizonyítási eljárás adataiból levont ezt a következtetést csak annyiban tette magáévá, hogy a D. János és V. József eseteivel kapcsolatos tényállítások valóságát szintén nem látta bebizonyítva, míg a K. Julianna esetével kapcsolatosan tett tényállítások valósága tekintetében lefolytatott bizonyítás eredményéből azt a következtetést vonta le, hogy ennek a tényállításnak valósága lényegében ugyancsak bizonyítást nyert. A vádlott idevonatkozóan ugyanis azt állította, hogy a sértett a szegény betegeket, mert azok fizetni nem tudnak, nem gyógykezeli. Erre a tényállításra nézve a kir. ítélőtábla tényként azt állapította meg, hogy a sértett a nála beteg gyermekével megjelent K. Juliannát arra utasította, hogy előbb a községházán vétesse fel magát az ingyen kezelendő szegények közé, és a nevezett gyermekét csak ennek megtörténte után vizsgálta meg. Lényegében tehát valónak bizonyult az a tényállítás, hogy a sértett a fizetni nem tudó szegény beteget nem kezelte, sőt meg sem vizsgálta mindaddig, míg annak az ingyen kezelendő szegények közé történt felvétele folytán a kezelés hivatalos kötelességévé nem vált. Ugyancsak nem teszi a kir. Kúria magáévá a kir. ítélőtáblának azt az álláspontját sem, hogy a tábla nézete szerint bizonyítatlanul maradt tényállítások súlyban és jelentőségben lényegesebbek. Az orvosi kötelesség teljesítése szempontjából mindenesetre nagyobb súlyú az a tényállítás, hogy a sértett nemcsak orvosi kötelességét szegte meg, hanem az emberiességi és kegyeleti szempontokat is figyelmen kívül hagyta akkor, amikor a már felravatalozott gyermeket vizsgálat céljából lakására hozatta. Ugyancsak az orvosi kötelesség teljesítése szempontjából nagysúlyú az a tényállítás is, hogy a sértett a nála megjelent szegény beteget mindaddig, míg a jegyzékbe fel nem vették, megvizsgálni sem volt hajlandó. Végül szemben azzal a körülménnyel, hogy a D. János és V. József esetével kapcsolatban a vádlott sértettnek egy-egy mulasztását kívánta szóvátenni, ugyancsak nagyobbsúlyú az a tényállítás, hogy a sértett ellen tömegesen érkeznek a fegyelmi feljelentések, amelyek alapján a sértett vétkessége több ízben megállapítást is nyert. Figyelembe véve mármost azt, hogy a sajtóközleményben foglalt öt tényállítás közül három, éspedig olyan tényállítás valósága nyert bizonyítást, amelyek súlyra és jelentőségre nagyobbak, mint a bizonyítatlanul maradt tényállítások, figyelemmel arra is, hogy a sajtóközleményben van olyan fényÁllítás is, fi- jelesül a.szívességi váltókra vonatkozó — amely a sértettre vonatkozóan ugyancsak fegyelmi eljárás megindításának okát képezheti, amelyet