Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)

Büntetőjogi Döntvénytár. 125 177. Ha a járásbíróság az ügyet tárgyalás nélkül büntetőparancs kibocsátásával intézi el, attól az időponttól kezdve, hogy a megfogalmazott büntetőparancs a járásbíróság által kézbesítés céljából az erre kijelölt közegnek kiadatik vagy fostára adatik, a magánindítvány már nem vonható vissza. (Kúria JEH 1932. okt. 28. B I. 3799/1932. sz.) Indokok .... A járásbíróság büntetőparancsot bocsátott ki a terhelt ellen a Bv. 1. §-ban meghatározott rágalmazás vétsége miatt és abban a Te. 121. § értelmében a Btk. 92. § alkalmazásával 20 P pénzbüntetést állapított meg. A büntetőparancsot a terhelt kézhezvette. A főmagánvádló sértett a járásbíróságnál pár nap múlva bejelentette, hogy miután a terhelt perenkívül teljes elégtételt nyújtott, a feljelentést visszavonja, kérte a már netán kitűzött tárgyalás beállítását és az eljárás megszüntetését. A járásbíróság a büntetőparancsot jogerősnek és végrehajthatónak mondotta ki a következő indokokból : A járásbíróság a vádindítvány visszavonása iránt előterjesztett kérelmet figyelembe nem vette. A Btk. 116. § szerint ugyanis a magánfél indítványát az ítélet kihirdetése előtt visszavonhatja, az ítélet kihirdetése után a visszavonás hatálytalan. Következik ebből, hogy azokban az esetekben, melyekben a bíróság az ügy érdemében hozott határozatot a féllel kézbesítés útján közli, a kézbesítés megtörténte a kihirdetéssel egyenlő hatályúnak tekintetik, az ezt követőleg történt indítványvisszavonás tehát hatálytalan. A kézbesítési bizonyítvány szerint terhelt a büntetőparancsot 1931. október 24. napján vette kézhez, a főmagánvádló pedig az indítvány visszavonása iránti kérelmet 1931. október 29-én terjesztette elő, ennélfogva az figyelembe vehető nem volt. A kézbesített büntetőparancsot kizárólag a terhelt van jogosítva az arra nyitva álló határidőn belül tárgyalás tartása iránt előterjesztett kérelemmel megtámadni, a terhelt azonban ily irányú kérelmet elő nem terjesztett, miért is az ellene kibocsátott büntetőparancsot jogerősnek és végrehajthatónak kellett kimondani. Ez a végzés jogerős, mert a törvényszék mint fellebbviteli bíróság a terhelt által beadott felfolyamodást, mint elkésettet, visszautasította. A koronaügyész perorvoslata szerint a járásbíróság említett végzése törvénysértő a következő okokból : A Btk. 116. § értelmében a magánindítványra jogosított az ítélet kihirdetése előtt indítványát visszavonhatja, ennek következménye az eljárás megszüntetése. Nyilvánvaló, hogy ez a rendelkezés rendes bűnvádi eljárást feltételez, s a tárgyaláson az ítélet kihirdetése előtt bejelentett visszavonás hatályos, míg az ítélet kihirdetése után a visszavonás hatálytalan. A büntetőparancs intézménye azonban egy oly különleges eljárás, mely a Bp. 532. § s most már az ezt hatályon kívül helyező Te. 121. § értelmében a járásbíróság olyankor alkalmazhat, ha a feljelentés alapján pénzbüntetés alkalmazását találja megfelelőnek. Főmagánvádló indítványát visszavonta, még mielőtt a büntetőparancsban előírt 15 napi határidő eltelt volna. Igaz ugyan, hogy terhelt tárgyalás tartását nem kérte, mert az indítvány visszavonásáról értesült, ez a körülmény azonban nem teszi meg nem történtté s hatálytalanná az indítvány visszavonását, mert a büntetőparancs kézhez vétele nem olyan hatályú, mintha ítélettel fejeztetett volna be az eljárás, miután a büntetőparancs nem egyenértékű az ítélettel. A végrehajthatónak kimondott büntetőparancs ugyan annyiban jogerős ítélet hatályával bír, amenynyiben az res judicata, s e miatt terhelt ellen újabb bűnvádi eljárás meg nem indítható, viszont azonban arra figyelemmel, hogy a büntetőparancs terhelt meghallgatása nélkül csupán a feljelentés alapján contradictorivs tárgyalás