Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)

Büntetőjogi Döntvénytár. kizárásával állapítja meg terhelt bűnösségét és büntetését, az újrafelvétel ki van zárva — s ennyiben eltérő jellegű az ítélettől. Ez világosan következik a Bp. 558. §-ból, mely szerint újrafelvételnek a járásbíróság elé tartozó bűnvádi ügyekben is a 444—451. §-okban meghatározott feltételek mellett van helye, tehát csak ítélettel vagy az eljárást megszüntető végzéssel szemben. Mintán a büntetőparancs nem azonos jellegű az ítélettel, törvénysértő volt a járásbíróság döntése abban a tekintetben, hogy a magánindítvány visszavonása elkésett s ezért nem hatályos. A perorvoslat alaptalan. Bár igaza van abban a koronaügyésznek, hogy a Btk. 116. §-nak az a rendelkezése, mely szerint a magánindítványra jogosult az ítélet kihirdetése előtt indítványát visszavonhatja, rendes bűnvádi eljárást, vagyis főtárgyalást, illetve járásbírósági tárgyalást az ezen bekövetkezhető ítélethirdetést tételez fel és bár sem ebben a §-ban, sem a Btk. más §-ában nincs rendelkezés arról, hogy az esetben, ha a járásbíróság az ügyet nem tárgyaláson, hanem büntetőparancs kibocsátásával kívánja elintézni, a magánindítvány visszavonásának mi a végső időpontja, mindennek oka azonban abban rejlik, hogy a Btk. megalkotásakor a Bp. még nem volt hatályban s a benne szabályozott büntetőparancs intézménye még ismeretlen volt. A kérdésnek a Btk.-ben nem rendezett volta folytán tehát a bíróság feladata — hasonszerűségen alapuló törvénymagyarázat útján — a felmerült kérdést eldönteni. Minthogy a főtárgyalás -— törvényszéki ügyekben — a vádló és a vádlott jelenléte nélkül nem tartható meg s az ítélet a tárgyalás befejezése után rendszerint azonnal meghozandó es kihirdetendő, a Btk. 116. § rendelkezése lényegileg annyit jelent, hogy a magánindítvány az ítélet meghozatala előtt vonható vissza. A gyakorlatban rendszerint úgyis történik, hogy az indítvány visszavonása legkésőbb az ítélethozás céljából tartott zárt ülés kezdete előtt történt meg.s csak kivételesen fordul elő (ha ugyan egyáltalában előfordult), hogy az indítvány a bíróság visszavonulása után a kihirdetés végett való újabb bevonulásakor vonatik vissza. Már ebből is következik, hogy miután e szerint a bíróság érdemleges döntése az a határvonal, amelynek megtörténte után az indítvány már vissza nem vonható, a járásbírósági eljárásban az ügynek tárgyalás nélkül büntetőparanccsal szándékolt elintézése esetében is az érdemleges bírói intézkedést, vagyis tehát a büntetőparancsnak kiadását kell annak a végső időpontnak tekinteni, ameddig a magánindítvány még visszavonható. Igaz ugyan, hogy a büntetőparancs nem teljesen egyenértékű az ítélettel, mert csak feltételesen, t. i. a II. Bn. 49. §-ban megállapított feltételek bekövetkezése esetén válik végrehajt-