Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)

124 Büntetőjogi Döntvénytár. Indokok : . . . A járásbíróság a vádlottat a Bn. 50. §-ba ütköző csalás vétségének vádja alól felmentette ; a vádat a tárgyaláson ügyészségi megbízott képviselte, aki a felmentő ítéletben megnyugodott, azonban a sértett, mint pótmagánvádló, fellebbezést jelentett be a felmentés miatt. A törvényszék mint fellebbviteli bíróság kitűzte a fellebbviteli tárgyalást, amelyen a vádlott és a sértett szabályszerű idézés dacára nem jelent meg ; a kir. ügyész pedig bejelentette, hogy a vád képviseletét átveszi, a fellebbezést fenntartja és kérte a vádlottat személyes megjelenés kötelezettségével megidézni. A törvényszék a tárgyalást elnapolta, újabb határnapot tűzött ki s erre a vádlottat személyes megjelenés kötelezettségével, a sértettet pedig azzal idézte meg, hogy megjelenni nem köteles, a tárgyalást azonban elmaradása esetében is meg fogják tartani. A fellebbviteli tárgyaláson a megidézettek megjelentek. A sértett kijelentette, hogy ügyvédet nem vallott. A törvényszék kimondotta, hogy a sértettet a fellebbezéstől a Te. 104. §-hoz képest elállottnak tekinti. Ez a végzés törvénysértő. A Te. 104. §, amelyre a törvényszék határozatát alapítja, csak arról kívánt rendelkezni, hogy a magánvádló a törvényszéki fellebbviteli tárgyaláson személyesen nem szerepelhet, hanem csak ügyvéd által, azonban nem érinti a Bp-nak azon szabályait, amelyek meghatározzák, hogy a fellebbviteli tárgyaláson kiknek kell jelen lenniök ; nevezetesen nem érinti tehát a Bp. 552. §-t sem. Ezen § értelmében pedig a fellebbviteli tárgyaláson jelen kell lennie: a) a kir. ügyésznek, kivéve ha a vád tárgya csak a 41. §-ban felsorolt vétség vagy kihágás és sem az ügyészségi megbízott, sem a kir. ügyészség a vád képviseletét át nem vették ; b) a személyes megjelenésre kötelezetteknek, ami a bizonyítás felvételével van összefüggésben. E szerint a fellebbezéssel élő pótmagánvádlónak — akit a törvényszék különben is nem mint személyes megjelenésre kötelezettet, hanem akként idézett, hogy megjelenni nem köteles és a tárgyalást elmaradása esetében is meg fogják tartani — a fellebbviteli tárgyaláson megjelennie nem kellett. Az érdemleges fellebbviteli tárgyalás tehát megtartható volt s az elsőfokú ítélet felülvizsgálatára a sértett által a Te. 104. § 1. bek. értelmében elsőfokon még ügyvédi képviselet nélkül is szabályszerűen bejelentett fellebbezés kellő alapot nyújtott. (. . . Mint a fejben . . .) De már csak azért is felülvizsgálható volt a járásbíróság ítélete, mert a kir. ügyész a Bp. 35. §-ban biztosított jogánál fogva a fellebbviteli szakban az első tárgyaláson a vád képviseletét ismét átvette, illetve a sértett fellebbezését magáévá tette s ezen nyilatkozatát a második tárgyaláson vissza nem vonta, úgyhogy a törvényszéknek lényegében közvádlói fellebbezés folytán kellett volna az ügyet felülvizsgálni. . .