Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)

Büntetőjogi Döntvénytár. 105 Hogy valamely sajtótermék a röpcédula jogi fogalma alá esik-e vagy nem, azt természetesen nem a sajtótermék címrésze, hanem belső tartalma határozza meg, hiszen e címzés igen sokszor a tartalom lényegének elhomályosítására szolgál. Figyelembe véve, hogy az inkriminált sajtótermék összes példányai M. Károly megrendelésére készültek, azok az említett kortescélokat szolgáló közleményen kívül egyéb közleményt nem tartalmaztak, azokat kizárólag M. Károlynak szállították, aki azokat — bár áruk 20 f-ben volt feltüntetve — a községben ingyen terjesztette s a lapvállalat egyébként egyetlen példányt sem árusított vagy továbbított, megállapítható, hogy a sajtótermékek nem a lap rendes feladatát alkotó hírszolgálatra, hanem kizárólag a M. Károly jelöltségének támogatására készültek, a választók magatartásának irányítását célozták és így a röpcédulák fogalmi körébs esnek. Az a körülmény, hogy a sajtótermékeken felelős szerkesztő és kiadó neve is fel van tüntetve, a sajtóközlemény belső tartalmára tekintettel a jelen esetben nem bír jelentőséggel, mert ezúttal csak azt kell elbírálni, hogy a sajtóközlemény tartalma az 1925 : XXXVI. tc. 60. §-ban meghatározott tiltó rendelkezésbe ütközik-e és az lényegében röpcédula-e. Mindezek alapján megsemmisítette a kir. Kúria az alsófokú bíróságok ítéletének a vádlott felmentéséről rendelkező részét s őt a vád tárgyává tett vétségben azért, mert a keszthelyi választókerületben megtartott országgyűlési képviselőválasztás alkalmából meg nem engedett tartalmú röpcédulákat terjesztett, bűnösnek mondotta ki . . . 146. Röpcédulának nyitvahagyott borítékba elhelyezése és ekként való terjesztése az 1925: XXVI. tc. 60. § ban megszabott korteskedési korlátozást nem érinti. (Budapesti kir. Ítélőtábla 1932. máj. 28. B VII. 2501/1932. sz.) Indokok : . . . A törvényszék tévedett, mikor a sajtótermékekre nézve a terjesztés módjára tekintettel nem állapította meg, hogy azok a röpcédula fogalma alá vonhatók, s ez alapon kimondotta, hogy az 1925 : XXVI. tc. 161. § 4. pont alá eső vétség nem valósult meg. A röpcédula fogalmi meghatározásánál nem a terjesztés módja a lényeg, hanem az alak és a tartalom. Röpirat, röpív, röpcédula alatt általában olv sajtóterméket kell érteni, melyet abból a célból írnak és terjesztenek, hogy a közvéleményt valamely aktuális, jobbára politikai vagy társadalmi kérdésben befolyásolják és ez a sajtótermék nem hírlap alakjában, hanem csak a kérdéses közleményt tartalmazó lapokon jelenik meg. A röpcédulának a törvényszék által adott fogalmi meghatározása ennélfogva nem helytálló. Téves a törvényszéknek az a jogi okfejtése is, hogy a St. 9. § 2. bek. és a 14. § 3. bek. alapján a vádbeli sajtótermékek terjesztési módjuk következtében magánközleménnyé, magánlevéllé váltak volna. E törvényhelyek általában a postai szállításra, postán feladott zárt vagy nyílt levél, nyomtatvány kézbesítésére vonatkoznak, röpcédulának nyitvahagyott borítékba elhelyezése és ekként való terjesztése azonban a nyomtatványt röpcédulajellegétől nem fosztja meg és a törvényben felállított tilalom megszegését nem mentesíti a büntethetőségtől. A vádlott cselekményében a kir. ítélőtábla a törvény kijátszásának a célzatát ismerte fel. Márpedig az 1925 : XXVI. tc. 60. § 6. pontban megállapított tilalom bárminő megszegése megvalósítja a vádba tett vétséget.