Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)

106 Büntetőjogi Döntvénytár. 147. Oly esetben, mikor a vádlottra vonatkozó tényállítások egyrésze felhatalmazásra *hivatalból üldözendő rágalmazás, másrésze pedig magánindítványra üldözendő rágalmazás vétségét állapítja meg, a sértett a magánvádat a közvádlóval párhuzamosan képviselheti. (Kúria 1932. máj. 13. B I. 1041/1932. sz.) Indokok : . . . Lehet-e helye annak, hogy egy cikkben ugyanegy sértettre tett vonatkozólag tényállítások egyik része miatt felhatalmazásra hivatalból a közvádló, másik része miatt pedig magánindítvány alapján a sértett mint fó'magánvádló képviselje a vádat? A kir. Kúria a kir. ítélőtáblának ebben a kérdésben elfoglalt álláspontját helyesnek találta azért is, mert igaz ugyan, hogy a becsületnek ugyanazon cikkben többirányú megtámadása esetében a megtámadott jogi érték egysége folytán sem a rágalmazásoknak, sem a rágalmazásnak és külön becsületsértésnek anyagi halmazata nem állapítható meg, hanem csak egyrendbeli rágalmazás vagy becsületsértés — tehát cselekményegység — állapítható meg, ámde ezen inkább ítéletszerkesztési szabály nem állja útját annak, hogy amennyiben a cikkben csupán felhatalmazásra üldözhető rágalmazás címén hivatalból vád tárgyává tett tényállításon felül magánindítványra üldözendő rágalmazást vagy becsületsértést tartalmazó tényállítások vagy kijelentések vannak, ezekre vonatkozólag a sértett mint főmagánvádló képviselje a vádat. Ily esetben ugyanis a jogtárgy egységessége dacára a támadás egy része kizárólag a sértett egyéni becsülete ellen, másrésze pedig ezenfelül, sőt elsősorban hivatali becsülete, esetleg hivatali állásának tekintélye ellen irányul, mely utóbbi esetben a közérdekű szempontok megvédése lép előtérbe. Akkor tehát, ha a közvádló a Bp. 41 § 3. bek. értelmében a magánvádas vétség tekintetében a vád képviseletét közérdekből nem veszi át, a sértettnek viszont nem engedtetnék meg a magánvád képviselete, a magánvádas rágalmazás, amely pedig esetleg a súlyosabb jellegű lehet és érzékenyebben érintheti a sértett becsületét, mint a közvádas rágalmazás, megtorlatlanul maradna, illetve a sértett az elégtételtől elesnék. A kir. Kúria tehát az alsóbíróságoknak azt az eljárását, hogy a sértett képviselőjének megengedték, hogy a közváddal párhuzamosan a főmagánvádat képviselje, törvényszerűnek találta s ezzel egyúttal eldöntötte azt a kérdést is, hogy volt-e joga a főmagánvádló képviselőjének semmisségi panasszal élni...