Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)

100 Büntetőjogi Döntvénytár. kifejezetten kizárja. Közönséges üzletszerző volt a vádlott, akinek feladatát kizárólag a biztosítási ajánlatok közvetítése képezte. Az általa benyújtott életbiztosítási ajánlatok elfogadása vagy visszautasítása felett való döntés jogát az intézet magának tartván fenn, az ő tényeiből és nyilatkozataiból jog és kötelezettség a biztosító-intézetre nem származott. A biztosító-intézet ügyei­nek vitelével megbízva egyáltalában nem volt. A vádlott ténykedése ezek szerint egyik alapon sem vonható a Btk. 381. § 2. pontban megjelölt jogviszo­nyok forgalmi körébe. = Ugyanígy Kúria : BDtár V. 103., VI. 62., VI. 72. 141. Budapest székesfőváros temetkezési intézete —• halottak eltakarítása iránt a hozzátartozókkal tárgyalva és intézkedve — nem gyakorol hatósági jogokat, hanem ipari tevékenységet fejt ki és ehhez képest alkalmazottai tevékenységük körében nem közhivatalnokok, hanem QIZ ipar törvény rendelkezései alatt álló magánalkalmazottak. (Kúria 1932. szept. 7. B I. 1911/1932. sz.) Indokok : ... Az alsófokú bíróságok szerint a Budapest székesfővárosi «Községi Temetkezési Intézető hatósági jogot gyakorol és ebből folyólag hiva­talnokai, nevezetesen az ez ügyben sértett igazgató és aligazgató a büntető­törvény szempontjából közhivatalnokoknak tekintendők. Ennek a kérdésnek eldöntésénél nem lehet irányadó egyedül a keres­kedelmi miniszter által jóváhagyott 843/1925. sz. alatt hozott székesfővárosi szabályrendelet azon rendelkezése, hogy a temetkezési vállalkozás Budapest székesfőváros területén hatósági feladatot képez, amelyet a községi temetkezési intézet lát el. A kérdés eldöntésénél annak vizsgálata is szükséges, hogy a halottak eltemetése iránti intézkedés s mindaz a teendő, ami ezzel összefügg, valamely törvény rendelkezésénél, avagy természeténél fogva hatósági fel­adatnak tekintendő-e. A kir. Kúria az 1876 : XIV. tc. 114. §-ban foglalt rendelkezésre figye­lemmel, a halottak eltemetése iránti intézkedést csak annyiban tekinti ható­sági feladatnak, amennyiben e § szerint a halottak eltemetését a községi elöl­járóság tartozik teljesíteni olyan esetekben, amikor az arra kötelezett rokonok, testületek vagy egyesek az eltemetést kellő időben nem eszközlik. Azonban a temetés végrehajtása iránt az arra kötelezettekkel szerződni, halott eltemeté­sét és az ehhez tartozó teendőket díjazás ellenében elvállalni, mindezek oly funkciók, amelyek hatósági feladatot nem képeznek, hanem az ipari vállal­kozás körébe tartoznak, éspedig az 1922 : XII. tc. 34. § 26. pontban megjelölt, engedélyhez kötött ipari vállalkozás körébe. Ezek szerint Budapest székesfőváros temetkezési intézete — halottak eltakarítása iránt a hozzátartozókkal tárgyalva és intézkedve — nem gyako­rol hatósági jogokat, hanem ipari tevékenységet fejt ki ; ehhez képest alkal­mazottai tevékenységük körében nem közhivatalnokok, hanem az ipartörvény rendelkezései alatt álló magánalkalmazottak. Ebből következik, hogy a községi temetkezési intézet igazgatói sérel­mére elkövetett rágalmazás nem felhatalmazásra, hanem magánindítványára üldözendő vétség . . . = Kúria : Valamely állami üzemben való alkalmazás — függetle­nül a fegyelmi szabályok alá való tartozástól és a nyugdíjjogosultságtól

Next

/
Oldalképek
Tartalom