Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)

Büntetőjogi Döntvénytár. 101 csak akkor adja meg a közhivatalnoki minőséget, ha azt külön törvény, pl. a vasút alkalmazottaira az 1914 : XVII. tc., kimondja (EH BHT 636., BDtár XII. 102.). 142. Az állított tény valótlansága a hitelrontás vétségének a tényálladéki eleme. Valóság bizonyításának csupán rágalmazás vagy becsületsértés esetében lehet ^ehe\ (Kúria 1932. szept. 13. B I. 2411/1932. sz.) Indokol- : . . . A kir. ítélőtábla felmentő ítélete ellen a pótmagánvádló a bűnösség meg nem állapítása miatt jelentett be semmisségi panaszt, ezt azzal okolván meg, hogy a vádlottnak nem sikerült állításának valóságát bizonyítania és hogy még abban az esetben is, ha a valóság bizonyítottnak is lenne tekinthető, a jogos magán- és közérdek hiánya folytán a valóság bizonyításának nem volt helye, mihez képest az idevonatkozó egész bizonyítási eljárás semmis. Ez a panasz alaptalan, mert a Bv. 24. § szerint a hitelrontás vétségének egyik tényálladéki eleme a valótlanság lévén, a bűnösség megállapításának lényeges feltétele a valótlanság bizonyítása. Ellenben a valóság és ennek bizonyítása nem kelléke a felmentő ítéletnek. Erre elegendő a valótlanság hiányának bizonyítása, amit — az irányadó tényállást alapul véve — a kir. Kúria is megállapított. Hiszen a Bv. 13. § kifejezetten kimondja, hogy a valóság bizonyításának csupán rágalmazás vagy becsületsértés esetében lehet helye, mihez képest a Bv. 24. § szerinti valótlanság bizonyításának a közérdek vagy a jogos magánérdek fennforgása egyáltalán nem kelléke . . . = Kúria : Hitelrontás vádja esetében a hitelrontó tény valótlanságát hivatalból kell bizonyítani (EH BHT 873., BDtár XVIII. 173.). — Kúria: Hitelrontás vádja esetében nincs helye valóságbizonyításnak (BDtár XVII. 50.) 143. A hisztériás és hipochondriás állapotból származó korlátolt beszámítási képesség nem zárja ki a nyugodt és higgadt eltökélést, ami a gyilkosság megállapításának feltétele. (Kúria 1932 febr 17 B n 5942/1931. sz.) Indokok : ... A semmisségi panasz szerint a vádlott a sértettet nem előre megfontolt ölési szándékkal ölte meg, hanem a hisztériájából folyó hipochondriás érzetei által előidézett rendellenes lelkiállapota, valamint a sértettel hosszabb időn keresztül folytatott rendellenes és természetellenes nemi viszony miatti elkeseredettség váltották ki az ölési szándékot és ez a lelkiállapot a véghezvitelig megvolt, ami az érlelt és mérlegelt elhatározást kizárja. Ez a panasz alaptalan. Abból ugyanis, hogy a vádlott beszámítási képessége korlátolt, amennyiben az orvosilag megállapított hisztériája miatt ellenálló ereje csökkent, csak az következik, hogy a vádlottnál a bűncselekménytől visszatartó lelkierő kisebb volt és ezért ő magát a bűncselekményre könnyebben határozta el; de ez nem zárja ki azt, hogy ez az elhatározás higgadt, nyugodt lelkiállapotban keletkezett és hajtatott végre. A tényállás szerint pedig a sértett megöletése előtt négy éven keresztül vádlottal természetellenes nemi viszonyt (lesbosi szerelmet) folytatott ugyan, azonban azt, hogy ezt a sértett a vádlottal szemben közvetlen megöletése előtt is folytatta volna, a kir. ítélőtábla nem fogadta el valónak,