Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)

Büntetőjogi Döntvénytár. 99 (Kúria 1932. jól. 20. B sz. 2744/1932. sz.) Indokok : . . . A tényállás szerint F. Sándor háztartásában a vezető egyéniség F. Sándorné volt, ő volt az erösebb, a férfiasabb akaratú, akinek a gyengébb idsgzetű és akaratú, könnyen beijlyásolható családfő feltétlenül behódolt. F. Sándorné, mint első, már 1929 őszén komolyan foglalkozott fia láb alól való eltételének tervével s reábírta a férjét arra, hogy ez vegye rá V. Bálintot ifj. F. Sándor megölésére. Ez a terv tehát az ő agyában született meg s a másik két vádlottat, akik ennek az erősakaratú asszonynak lenyűgöző hatása alatt állottak és cselekedtek, ő nyerte meg gonosz tervének; a revolver megszerzésére ő biztatta F. Lajost és az e végből szükséges 10 pengőt is ő adta nevezettnek, a férje által F. Lajosnak tett ígéreteket ő is megerősítette és ismételte s ő beszélte rá F. Lajost, hogy a vádbeli éjszakára maradjon kinn a tanyán s ő maga ekkor azért ment el a tanyáról egy más községbe, hogy jelenlétével ne zavarja a férfiakat az általa kieszelt gonosz terv végrehajtásában. Ezek szerint tehát minden, ami hónapokon át e terv végrehajtásának előkészítését szolgálta, beleértve férje és F. Lajos akaratának, szándékának kialakítását, elhatározásuk megérlelését : F. Sándorné műve volt, az ő tevékenysége a reábírásnak szinte iskolapéldáját nyújtja. Igaz ugyan, hogy a végrehajtás idejében ez a vádlott nem tartózkodott a tanyán, de ezáltal ő nem a végrehajtás elleni állásfoglalását akarta kifejezni, hanem ellenkezől?g, elősegíteni célozta a két férfi munkáját. Igaz ugyan továbbá, hogy az eredeti terv az volt, hogy a sértettet F. Sándor lövi agyon, F. Lajos pedig azt fogja tanúsítani, hogy a fiú öngyilkos lett s a terv véghezvitelének módja az utolsó órákban megváltozott, ámde ez a körülmény nem változtat azon a tényen, hogy a már kezdettől fogva F. Sándorné felbujtása folytán cselekedő F. Sándor éppen úgy, mint F. Lajos, ekkor is az asszony lenyagöző akaratának hatása alatt cselekedtek. A Btk. 69. § 1. pontban meghatározott felbujtói bünrészességnek ugyanis nem törvényszerű alkateleme az, hogy a bűntett véghezvitelének összes részletei a felbujtó által előre megjelöltessenek, hogy nevezetesen a reábírás alkalmával megállapíttassék az, hogy két vagy több egyén közül melyik fog tettesi s melyik részesi cselekvőséget kifejteni, hanem a felbujtás megállapításához elég, ha a cselekmény a felbujtó részéről történt reábírás folytán követtetik el. Nem volt akadálya a F. Sándorné felbujtói bűnrészessége megállapításának az sem, hogy jelen esetben F. Lajos a végrehajtás szakában a tettesi cselekményt közvetlenül F. Sándor felbujtására hajtotta végre, mert F. Sándor viszont a felesége felbujtása folytán járt el s így F. Sándorné vádlott a közvetlen felbujtónak felbujtója, tehát ú. n. közvetett felbujtó volt. Tévesen minősítette tehát a kir. ítélőtábla e bűnügy főszereplőjének, a bűnös terv kieszelőjének szerepét csupán bűnsegédi bűnrészességnek . . . 140. Üzletszerző biztosítási ügynök csalása, minthogy az ily ügynök feladata kizárólag az ajánlat közvetítése, nem minősül a Btk. 381. § 2. pontja szerint. (Kúria 1932. szept. 7. B II. 1864/1932. sz.) Indokok : ... A kir. Kúria hivatalból észlelte, hogy a vádlott cselekményét tévesen minősítették az alsófokú bíróságok a Btk. 381. § 2. pontja szerint. A vádlott ugyanis mint biztosítási ügynök nem volt a sértett biztosító-intézettel olyan jogi viszonyban, mely a hivatkozott törvényhelynek megfelelő súlyosabb minősítés alapjául szolgálhatna. A szolgálati és képviseleti viszonyt a vádlott és a biztosító-intézet között létesült írásos megállapodás tartalma 7*