Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)

98 Büntetőjogi Döntvénytár. esetben egyes feljelentett egyéneket alaptalan meghurcoltatásnak tennék ki, amiért aztán fegyelmi úton is felelősségre vonhatók)). Amennyiben tehát a vádlott a cikk adatait a sajtókönyvből vette volna, bűnössége — tekintettel a St. 44. §-ában foglalt kijelentésre — még a kir. ítélőtábla álláspontja szerint sem volna megállapítható. Azonban bár ez az eset — a ténymegállapítás szerint — nem is forog fenn, mégsem állapítható meg a vádlott bűnössége, mert cselekményéből hiányzik a jogtalanság tudata, vagyis a szándékosságnak az az általános eleme, amely a Btk. 75. § értelmében a bűnösség megállapításának előfeltétele. A vádlott ugyanis a szóbanforgó nyomozati ügyben a rendőrkapitányság vezetőjének utasítására fordult az előadó rendőrfogalmazóhoz információ végett s az előadó a nyomozás adatait a vádlottnak abból a célból mondta el, hogy azokat a vádlott közzétegye és a rendőrfogalmazónak a főtárgyaláson tett vallomása szerint a vádlott által megírt cikknek «ténybeli tartalma megfelel az általa a vádlottnak adott információnak s azt hív szellemben adja vissza». Minthogy pedig a hivatkozott JEH szerint is a rendőrhatóságoknak — fegyelmi felelősség mellett — joguk van a nyomozásokról hivatalos közléseket tenni s ennek a közlésnek csak egyik módja a sajtókönyvbe bevezetés, de — különös sürgősség esetében — történhetik ez a közlés a sajtó képviselői előtt szóval is, nyilvánvaló, hogy a vádlott a rendőrhatóságtól ily módon kapott közlés alapján feljogosítottnak érezhette magát arra, hogy a közzététel céljából kapott adatokat cikkében rendőri riportként meg is írja és nem volt kötelessége kutatni azt, hogy a rendőrhatóság a kir. ügyészség felhatalmazása alapján vagy a nélkül adja ki a tudósítást. Minthogy pedig a vádlott csak azokat az adatokat írta meg, amelyeket a rendőrségen vele közöltek s a vád tárgyává tett tényállításokat éppen ezek ?z adatok tartalmazzák, az ahhoz fűzött hatást hajhászó jelzők és kiszínezés pedig önálló elbírálás tárgyául szolgálható bűncselekményt nem tartalmaznak, a vádlottat a tudatos jogtalanság hiánya okából fölmenteni kellett. . . = A B. I. 2169/1929. számú JEH-ba,n foglalt elvi kijelentést annak idején BDtár XXIV. 143. sorszám alatt közöltük. 139. A közvetlen felbujtó felbujtójának felelőssége. Felbujtás meg állapításához elég, ha a cselekmény a felbujtó részéről történt reábírás folytán követtetik el, de a felbujtó felelőssége szempontjából közömbös, hogy a reábírtak közül melyik fejtett ki tettesi és melyik részesi tevékenységet.