Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)

Büntetőjogi Döntvénytár. 97 A kir. ítélőtábla pedig azért ítélte el a vádlottat, mert megállapította, hogy a nyomozásnak a cikkben leírt adatai a cikk megjelenésekor a sajtókönyvbe bevezetve nem voltak s így a vádlott nem közölhette a hatóságnak nyilvános iratát és mert a vádlott az illetékes kir. ügyészség vezetőjétől nem kapott engedélyt a nyomozati ügynek sajtó útján való közzétételére, sem pedig a kir. ügyészség ezt az engedélyezési jogot nem ruházta át a rendőrhatóságra. Ami azt a kérdést illeti, hogy az egyes rendőrségeknél felfektetett ú. n. sajtókönyv tekinthető-e egyáltalában hatósági iratnak, ezt a kir. Kúria a B I. 2169/1929. számú JEH-h&n igenlőleg döntötte el. «A nyomozás iratai és adatai ugyan önmagukban véve nem nyilvános iratok s azoknak a hatóság engedelme nélkül való közlése a Pp. Élt. 96. § szerint büntetés alá esik és a St. végrehajtása tárgyában kiadott 2500/1914. számú rendelet 67. § I. 3. pont értelmében a nyomozás szakában lévő ügyben a közzétételre engedelmet csak a kir. ügyészség vezetője adhat (esetleg az engedelem megadására felhatalmazhatja az ügyben eljárt rendőrhatóságot) ; a jelen esetben pedig nincs adat arra, hogy az illetékes kir. ügyészség ilyen engedélyt vagy felhatalmazást adott volna, mégis helye van jelen ügyben a St. 44. § alkalmazásának azért, mert a szóbanforgó sajtókönyv a rendőrség nyilvános iratának tekintendő. Nem vitatható ugyanis el a rendőri hatóságoknak az a joga, hogy a nyomozás érdekében vagy közérdekből a közönséget esetleg sajtó útján tájékoztassák egyes fontosabb bűncselekmények elkövetéséről, azok kinyomozása iránt tett intézkedésekről s ezek eredményéről. A rendőri hatóságok részére kiadott nyomozati Utasítás (130,000/1899. B. M. számú rendelet) 41. § kifejezetten is elismeri a rendőrségnek ezt a jogát, mondván, hogy a rendőri hatóság köteles ugyan a nyomozásra vonatkozó titoktartást szigorúan megőrizni, de köteles arról is gondoskodni, hogy a nyomozás vagy annak részletei akkor és annyiban, amikor és amennyiben az a nyomozás érdekében vagy közérdekből szükséges, nyilvánosságra hozassanak. Ugyanez a § kimondja azt is, hogy a nyomozásra vagy annak egyes részleteire vonatkozó közleményeket a rendőri hatóság tagjai és közegei mindenkor csakis a rendőri hatóság főnökének tudtával és beleegyezésével hozhatják nyilvánosságra. Minthogy azonban ezen rendelet kiadásakor sem a Pp. Élt. 96. és a Fb. 13. §-nak a hatósági eljárás adatai közzétételének korlátozását kiterjesztő újabb rendelkezései, sem a St. még nem voltak hatályban, kétségtelen, hogy a rendőri hatóságok főnökeinek a fenti rendeletben körülvonalozott joga csak ezen újabb jogszabályok rendelkezéseinek figyelembevételével érvényesülhet. A Fb. 13. § utolsó bek.-nek abból a rendelkezéséből, hogy e § a hatósági közlésekre nem vonatkozik s a St. 4. §-ban foglalt abból a kijelentésből, hogy a St. rendelkezései nem terjednek ki a hatóságok által közrebocsátott sajtótermékeknek azokra a részeire, amelyek csak hivatalos közléseket tartalmaznak, az a megállapítás tehető, hogy a hatóságoknak s így tehát a rendőrhatóságoknak közérdekű hivatalos közléseire a Bp. Élt. 20. § és a fenti további korlátozó jogszabályok nem vonatkoznak. Azonban kétségtelen, hogy különösen a rendőrhatóságok főnökeinek a leglelkiismeretesebben kell őrködniök azon, hogy a bűnügyi nyomozás egyes adatairól csak fontos szükség, a nyomozásnak valóban komoly érdeke fennforgása esetében, tehát csupán közérdekű közléseket tegyenek, mert ellenBüntetőjogi DöntvéDytár. XXV. 7