Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)

90 Büntetőjogi Döntvénytár. VI. (Kúria 1932. máj. 31. B I. 1245/1932. sz.) Indokok : . . . A röpirat azt hangoztatja, hogy az építőmunkások ki vannak szolgáltatva a kegyetlen építő ipari tőkének, bitang jószágként intéz­kednek az építőmunkások fölött azok, akiknek véres verejtékkel végzett rabszolgai munkával halmozzák a földi javakat. A kormány szemet húny a munkáltatók béruzsorájával szemben, az így felbátorított kizsákmányolók sisera-hadával szemben csak a szervezetten élő munkásság tud eredményesen védekezni stb. A röpirat eme tartalmát figyelembe véve, nem lehet kétséges az, hogy annak éle nem csupán az Építőmesterek Budapesti Szövetsége ellen irányul, mely szövetséget a védelem állítása szerint «Kutyaszövetségnek» nevezik, hanem általában az építőmesterek ellen, az építőmestereket álta­lában tünteti fel gyűlöletes színben az építőmunkások előtt. Az építőmesterek összessége pedig az osztály jogi fogalmát kimeríti, mert osztály alatt mind­azokat érteni kell, akik közös elvek és érdekek alapján ezeknek megvaló­sítása céljából egyesülnek és más, máscélú és érdekű személycsoportoktól világosan megkülönböztethetők. Hozzáveendő a röpirat tartalmához az is, hogy az az építőmunkások körében lett terjesztve . . . = Osztályelleni izgatás esetei : BDtár I. 253., II. 13., 118., 181., 223., III. 41., 123,, XV. 25., 58., XVI. 83., 112., XVIII. 39., XX. 22. 132. Nem mentesül a Bth. 80. § alapján az, aki a vétlenül származott, őt fenyegető életveszély elhárítása köz­ben nagyobb jogsértést követett el, mint ami a cél elérésére szükséges volt. ^Kúria 1932 ápr 26 B n 812/1932. sz.) Indokok . .. A tényállás szerint a ladikban, amellyel a vádlott a mohácsi szigetre akart átjutni rajta kívül M. Lukács, aki teljesen részeg állapotban a ladik fenekén aludt, továbbá az ugyancsak italos állapotban levő sértett volt. A ladikban csak a vádlott evezett. A ladikban a sértett, aki bognár a szigeten, szemrehányást tett a vádlottnak azért, mert az egy másik bognáremberrel dolgoztatott; sőt nekiment a vádlottnak és azt úgy meg­lökte, hogy az hanyattvágódott a ladikban; a sértett pedig ugyanekkor egyensúlyát elveszítve a Dunába esett és amikor a vízből felbukkant, a ladik felé kapkodott, miközben a vádlott jobbkezét elkapta és a karját olyan erővel szorította, hogy ott körmének nyoma még a főtárgyaláson is meglátszott. A vádlott azonban karját kirántotta és a sziget felé tovább evezett, amelynek partja már csak 30 méter távolságra volt. A sértett azonban ekkor a ladik szélébe kapaszkodott és mert a Duna erősen hullámzott, a részegen alvó M. Lukács is ébredezni és mozogni kezdett, a különben is túlterhelt ladik széle pedig alig egypár ujnyira volt csak kint a vízből, a vádlott — attól való félelmében, hogy a sértett a ladikot felborítja — az evezőlapáttal néhányat a sértett fejére ütött, mire a sértett elengedve a ladikot, egy darabig úszott, majd «bő, bő» hangokkal segítségért kiáltott, de nemsokára elmerült és a vízbe belefulladt. A vádlott továbbevezett, közben a saját és a sértett vízbe esett kalapját kifogta, azután partot ért. A sértett halálát fulladás okozta. A kir. ítélőtábla a vádlottat büntethetőséget megszüntető végszükség (Btk. 80. §) alapján a vád alól felmentette. A kir. ítélőtábla helyesen állapította meg, hogy a vádlott veszélyes helyzetbe került akkor, mikor a sértett az előzmények után a Dunába esett és a ladik szélét megragadta ; valamint azt is, hogy ezt a veszélyes helyzetet

Next

/
Oldalképek
Tartalom