Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)

Büntetőjogi Döntvénytár. 81 Az 1925 : XXVI. tc. 149. §-ban előforduló «jogtalan hátránnyal sujtó» tényálladéki elem ugyanis megvalósulhat a vádlottnak oly eljárása vagy intézkedése által is, amely önmagában, vagyis a magán- vagy büntetőjog vagy a közigazgatási jog szabályai, avagy a felek közötti szerződés és szolgálati viszony értelmében ugyan jogellenesnek vagy törvénybeütközőnek nem tekinthető, amellyel szemben tehát a sújtott felet kereseti vagy panaszjog nem illeti meg, de amely eljárás vagy intézkedés mégis annak indoka folytán az 1925 : XXVI. tc. szempontjából jogtalannak tekintendő. Amint a zsarolás (Btk. 350. §) elkövethető akkor is, ha bár jogos, vagyis a vádlottat megillető vagyoni haszon elviselésére irányul, de az érvényesítés módja jogtalan, úgy az 1925 : XXVI. tc. 149. § alá eső vétség szintén megvalósul akkor is, ha a választónak vagyoni hátránnyal sujtása valamely egyébként a vádlottat megillető jog érvényesítése által oly indokból történik, amely jogtalannak tekintendő. Ezen álláspont helyességét bizonyítja az id. törvény előtt hatályban volt 1913 : XXIII. tc. javaslatának miniszteri indokolásában az ugyancsak a jogtalan szót tartalmazó 12. §-hoz adott indokolás, amely szerint e szó beiktatása azért találtatott szükségesnek, «hogy bármely, különösen a keresetet is érő olyan hátrány is ide sorozható legyen, amely valakinek a jog szerint megengedett magatartása folytán áll elő». Jogellenesnek kell tehát tekinteni egy állandóan alkalmazott napszámosnak kizárólag abból az indokból történt azonnali elbocsátását, hogy az (vagy hozzátartozója) választói jogát nem úgy gyakorolta, mint azt a tettes tőle kívánta. A vádlott tehát a napszámosok elbocsátása tekintetében általában fennálló jogát jogellenesen gyakorolta s így a napszámosokat jogtalan vagyoni hátránnyal sújtotta akkor, midőn őket a jelzett indokból elbocsátotta . . . = L. a jelen kötetben 125. sorszám alatt közölt határozatot is. 114. A Te. 115. § szerint a kir. ítélőtáblának főtárgyalást kell tartani, ha a tanács úgy látja, hogy a törvényszék ítéletének alapjául szolgáló ténybeli megállapítás a vádlott terhére vagy javára kiegészítésre szorul. (Kúria 1932. máj. 11. B II. 795/1932. sz.) = V. ö. a jelen kötetben 71. sorszám alatt közölt határozatot. 115. A Te. 104. §-nak azokat a rendelkezéseit, amelyek a magánvádnak a törvényszék előtt ügyvéd által Büntetőjogi Döntvéüytár. XXV. 6