Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)

80 Büntetőjogi Döntvénytár. a kir. Kúria nem zárkózott el az előterjesztés teljesítésétől és az eljárással a helyszíntől távolabb eső bíróságot bízott meg . . . = V. ö. a 85. sorszámú határozathoz írt jegyzetet. 112. Oly esetben, mikor szigorított dologházba utalt egyénnel szemben a II. Bn. 40. § 2. bek., illetőleg a Te. 126. § 2. bek. szerint kell intézkedni, főtárgyalás tartandó, amelyen a vádlott jelenléte kötelező. (Kúria 1932. ápr. 6. B II. 386/1932. sz.) Indokok: . . . Sem a II. Bn., sem a Te. nem tartalmaz külön rendelkezést arról, hogy oly esetben, mikor szigorított dologházba utalt egyénnel szemben a II. Bn. 40. § 2. bek., illetőleg a Te. 126. § 2. bek. szerint kell intézkedni, ez intézkedésnél az illetékes bíróság mily eljárási szabályok alapján járjon el. Nem tartalmaz p. o. oly szabályokat, mint amilyeneket a büntetések összbüntetésbe foglalására, illetőleg egyesítésére a Bp. 517. és 518. § állít fel. Ily különleges szabályok hiányában szükségképpen a Bp.-nek általános szabályait kell irányadókul elfogadni. E szabályok pedig nemcsak azt írják elő kötelezően, hogy mint minden a bünper érdemére tartozó kérdés, úgy a büntetés feletti jogvita is főtárgyaláson intézendő el, hanem azt is, hogy elsőfokon a főtárgyalást a vádlott jelenléte nélkül megtartani nem szabad. (Bp. 302. §) Megsértette tehát a törvényt a törvényszék azáltal, hogy a kitűzött tárgyalást megtartotta, sőt ítéletet is hozott, bárha a tárgyaláson a megidézett elítélt nem jelent meg . . . 113. Az 1925: XXVI. tc. 149. §-ban meghatározott vétséget követi el, aki az állandóan alkalmazott napszámosokat elbocsátotta azért, mert azoknak hozzátartozói az országgyűlési képviselőválasztás alkalmával nem az ö kívánsága szerint gyakorolták választójogukat. (Kúria 1932. máj. 25. B I. 811/1932. sz.) Indokok : . . . A vádlott, mint az Esterházy herceg csömödéri fürésztelepén alkalmazott számtartó, néhány nappal az általános országgyűlési képviselőválasztások lezajlása után a herceg megbízásából és utasításaira T. Sándor és I. István csömödéri lakosokat, akik már hosszabb idő óta voltak a fürésztelepen napszámosként alkalmazva s akiknek választási jogosultságuk egyáltalán nem is volt, azonnali hatállyal elbocsátotta azért, mert a nevezetteknek választói jogosultsággal bíró szülői, tehát hozzátartozói nem a herceg kívánságának megfelelően gyakorolták választói jogukat, vagyis nem adták szavazatukat a herceg által pártfogolt képviselőjelöltre. Az alsóbíróságok az 1925 : XXVI. tc. 144. § 1. bek. alá eső vétség miatt emelt vád alól azzal az indokolással mentették föl a vádlottat, hogy azok jogtalan hátrányról nem panaszkodhatnak, mert ők mint napszámosok azonnali hatállyal bármikor indokolás nélkül is elbocsáthatók voltak és mert a felmondási jognak jogszerű gyakorlása még akkor sem jelenthet jogtalan vagyoni vagy kereseti hátrányt, ha az nem indokolatlanul, hanem olyan indokolással történik, mint ahogyan az adott esetben megnyilvánult. Ez az álláspont téves.