Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)

Büntetőjogi Döntvénytár. 65 ságos elmebeteg volt, aki akaratelhatározási képességgel sem bírt s így megtéveszthető sem volt. Tekintettel a tiszta elmeállapot és a kifejezett elmezavarodottság közötti határvonal megállapításának nehézségére, a kir. Kúria elvi általánosságban nem teszi ugyan magáévá a kir. ítélőtáblának azt a felfogását, hogy elmebeteg egyénnel szemben csalást elkövetni nem lehet, mert az elmeorvosi tudomány olykor elmebetegségnek nevez oly elmeállapotokat is, melyeket jogászilag nem vonhatnak a beszámíthatóságot kizáró elmezavar fogalma alá. De a Btk. 385. § is ellene szól ily kategorikus kijelentésnek, mikor azt rendeli, hogy csalást követ el az is, aki valamely kiskorúnak vagy gondnokság alá helyezettnek tapasztalatlanságát, könnyelműségét vagy szorultságát felhasználja oly módon, hogy őt valamely okirat aláírására bírja, melyben vagyoni kötelezettséget vállal vagy valamely jogáról lemond. Ebből a §-ból ugyanis kézzelfogható, hogy a törvény különös büntetőjogi oltalomban kívánta részesíteni azokat, akik vagy azért, mert koruk miatt még nem rendelkeznek kellő értelmi fejlettséggel, vagy azért, mert jogi cselekvési képességük a gondnokság alá helyezés folytán korlátozva lett, könnyen megtéveszthetők. A gondnokság alatt álló» kifejezés, habár a vonatkozó miniszteri indokolás (Lőw : Anyaggyüjtemény II., 762.) azt látszik mutatni, hogy a törvény szerkesztésénél csak a könnyelmű tékozlókat akarták e kifejezés alatt érteni, a helyes jogi értelmezés szerint az elmebetegekre is vonatkozik, ami annál inkább megállja helyét, mert a kifejezetten elmebetegeket még inkább védenie kell a törvénynek a csalás és hasonló jogtalan kizsákmányolások ellen. Kétségtelen tehát, hogy az ú. n. elmegyengeségben szenvedők vagy a szellemi határközi állapotban levők ellenében nemcsak a Btk. 385. §-ban foglalt szűkkörű tényálladék, de általában a csalás elkövethető. így a kir. Kúria is megállapította a csalást gyengeelméjű nagykorú sértettel szemben elkövetett, a jelen esethez hasonló ügyben : 1884. évi 2860. sz. (BJT. IX. 91.) A kifejezett elmebetegekkel, vagyis azokkal szemben, akiket a bíróság jogerősen beszámíthatatlanoknak nyilvánítottak, a Btk. 385. § alá eső bűncselekmény megállapítható ugyan, mert ennek a megállapításához fondorlatos megtévesztés nem szükséges, azonban a Bn. 50. § alá eső csalás velük szemben nem követhető el, mert (. . . Mint a fejben II. alatt . . .). A kétes elmeállapotú egyénnel szemben ezekhez képest mindig az illető sértett elmeállapotának vizsgálata és a szakértői vélemények jogászi értékelése alapján esetenként kell dönteni a felett, hogy a sértett személyes tulajdonsága és az eset összes körülményei alapján a csalás el volt-e követhető vagy nem. A jeBüntetöjogi DöntvéDytár. XXV. 5