Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 25. kötet (Budapest, 1933)

06 Büntetőjogi Döntvénytár. len esetben helyes volt a kir. ítélőtábla döntése, mert a sértett az elmeorvosi vélemények alapján jogerős bírói határozattal akaratképességgel nem bíró elmebetegnek minősíttetett, akit ezen — már a vádbeli bűncselekmény elkövetése idején fennálló — súlyos elmebaja miatt, pár hóval az eset után az illetékes törvényszék jogerősen gondnokság alá helyezett. Ez okból a kir. Kúria sem találta a vádlottakkal szemben — egyébként jogellenes — tevékenységük miatt a csalást megállapíthatónak. A Btk. 385. §-ban körülírt különös tényálladék pedig — amelyhez a vádlottak cselekménye legközelebb állott — szintén nem volt megállapítható, miután a sértett az okiratok aláírásakor még nem volt gondnokság alá helyezve. III. . . . E jogi megállapításoknak értékes jogi folyományai a következők : Ama körülménynél fogva, hogy a sértett az adás-vételi szerződés és a nyilatkozat kelte idején elmebeteg volt, a két okiratban a sértett részéről tett nyilatkozatok már eredetileg semmissek voltak és az adás-vevési szerződés ennélfogva létre sem jött. Következéskép a vádlottak közreműködése folytán a telekkönyvbe, mint nyilvános könyvbe a sértett jogainak lényegére vonatkozó valótlan tény került azáltal, hogy a két vádlott megbízásából beadott kérvények alapján telekkönyvi bekebelezést nyert az, hogy a sértett a két okiratban foglalt ingatlanait adás-vételi szerződéssel tulajdonjogilag a két vádlottra ruházta. A vádlottak tudták, hogy a bekebelezéssel valótlan tény került a telekkönyvbe, mert a legközönségesebb gondolkozású ember is tudja, hogy kis gyermek vagy elmebeteg maga a saját ingatlanait sem adhatja el. Annál inkább tudták ezt a vádlottak, akik gazdálkodással, bérletekkel, mészárossággal foglalkoztak, ingatlant már előbb vettek és eladtak, és így az átlagosnál tapasztalatokban gazdagabb egyének. Figyelemmel arra, hogy a vádlottak az adott vételár többszörösét kitevő vagyoni hasznot szereztek a sértett megkárosításával, nem kétséges, hogy a vádlottakat a telekkönyvi bekebelezésnél a jogtalan haszon szerzésének a célzata vezette. így a vádlottak bűnösségét a kir. ítélőtábla a Btk. 400. §-ba ütköző és a 2. bek. szerint minősülő közokirathamisítás bűntettében törvényszerűen állapította meg, annál inkább, mert a Btk. 400. §-ban körülírt tényálladéknak nem előfeltétele az, hogy a nyilvános könyvet vezető illetékes hatóság hamis magán- vagy közokirattal legyen megtévesztve. Ennek a tényálladéknak a megvalósítása bárminő közreműködéssel, tehát esetleg pusztán szóbeli előadásokkal is történhetik. . . = A III. tételt v. ö. azonban a Mtj.931. §-szal: A tulajdon telekkönyvi bejegyzése azt a vélelmet állapítja meg, hogy a bejegyzett jog a telekkönyv