Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 24. kötet (Budapest, 1932)

Büntetőjogi Döntvénytár. G9 A St. 50. § értelmében ugyanők ama jogszabályok szerint élhetnek perorvoslattal, melyek a vádlottak perorvoslati jogát szabályozzák. A St. 39. § 2. bek. nem azt tartalmazza, hogy a «felek» (vagyis pusztán a Bp. idézett helyén megjelöltek), banem azt, hogy az (térdekéit felek* vagyoni viszonyainak is ligyelennVvételével állapítja meg a bíróság az elégtétel összegét. Az «érdekelt» felek fogalma pedig kétségtelenül tágabb körű, mint általában a büntető perbeli «felek» fogalma a Bp. 13. § 5. bek.-ben és az «érdekelt» felek közé tartoznak kétségtelenül a kiadó és nyomdatulajdonos is. A polgári perben pedig az alperes gyanánt perbenálló kiadó és nyomdatulajdonos éppen olyan fél, mint az alperesként perbenálló szerző és a felperes sértett fél. A fellebbezési bíróság a támadás sorozatosságára, továbbá arra tekintettel, hogy az alperesek még akkor nem helyezkedtek az elégtétel álláspontjára, mikor már tévedésüket be kellett lát niok, sőt fellebbezésükben is megismétlik támadásaik lényegét, midőn azt adják elő, hogy a felperes a betegszobában rendelés közben sem tudta magát emancipálni azoktól a politikai érzelmektől, amelyek őt köztudomás szerint fűtötték, nemkülönben arra tekintettel, hogy az elsőrendű alperes egy közismert tőkeerős vállalat; hogy a felperesnek fix-illetményein és orvosi gyakorlatából eredő jövedelmén kívül kimutatható jelentős vagyona nincs : a felperes nem vagyoni kára összegét 12,000 P-ben állapította meg. A törvény e helyütt az összes körülményeken a nem vagyoni kár ellensúlyozására alkalmas összeg nagysága, a sértettnek az elégtételre való rászorultsága és a kötelezetteknek a teljesítőképessége nézőpontjából súllyal bíró összes körülményeket kívánja érteni, midőn ezek közül egyet különösen is kiemel. Mert «az eset körülményeire)) annak a megítélésében kell figyelemmel lenni, hogy a pénzbeli elégtétel követelésének a jogalapja a méltányossághoz képest egyáltalában megállapítbató-e ? (A vonatkozó miniszteri indokolás : «A sajtóközlemény okozta kár nagyságának megállapítására a törvényjavaslat határozott támpontot nem nyújt. Kárttevő más bűncselekményeknél, különösen azoknál, amelyek valamely jogtárgyat közvetlenül tettlegesen sértenek, a vagyoni kárt számszerűleg pontosan meg lehet határozni; a sajtóközlemény okozta kár nagyságát csak hozzávetőleg s az esetek különböző természetéhez képest az összes körülmények szigorú vizsgálatával és beható mérlegelésével lehet megállapítani. Még sokkalta nehezebb és csak az adott viszonyok ismeretével megoldható feladat meghatározni azt az összeget, amely hozzávetőleg ellensúlyozhatja a sértettnek okozott nem vagyoni (erkölcsi) kárt. E kérdésben azért a javas-