Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 24. kötet (Budapest, 1932)

Büntetőjogi Döntvénytár. 05 tarthatta abban a hitben, hogy ilyen déú vagyoni kárért való elégtétel iránt a főmagánvádló (a felperes) nem is támaszt követelést. Nem tekinthető ilyen adatnak az sem, hogy az erkölcsi kár követelésének nem előfeltétele az, hogy a cikk becsületsértést vagy rágalmazást tartalmazzon. Mert ha az erkölcsi kár követeli kel ésének nem is előfeltétele a közlemény tartalmának becsületsértő vagy rágalmazó jellege, ez nem menti fel a sértettet az erkölcsi kár iránt való jogfenntartás kinyilvánítása alól altban az esetben, ha a szerző nyilatkozatát a büntetőeljárás során elértei elül elfogadja és ennek folytán a vadai is elejti. A szerző által adott elégtétel a sértettnek magánjogi elégtétel követelhetése iránt fennállott jogát elenyészteti. Miért is ezután a sértett a kiadó ellen sem érvényesíthet ilyen követelést. 67. A St. 39. § a vagyoni és a nem vagyoni kárkövetelés között nem létesít oly kapcsolatot, hogy nem vagyoni kárt csak vagyoni kárral kapcsolatosan lehet érvényesíteni. (Kúria 1929 (U,C 5 p YJ 1327/1928. sz.) Indokok : . . . A kir. Kúria nem osztozik a fellebbezési bíróságnak abban a felfogásában, hogy nem vagyoni kárt csak vagyoni kárral kapcsolatosan lehet érvényesíteni. A St.-nek rebben az esetben is alkalmazandó 39. §-a ugyanis ilyenféle kapcsolatot a kétféle kárkövetelés között nem létesít és'ily kapcsolat az általános elvekből sem következik. 68. A nem vagyoni kár megítélése nem függ attól, hogy a vádlott tettével vagyoni kárt is okozott-e a sértettnek- (Kúria 1930. febr. 4. B 1. 3177 1929. sz.) Indokok : . . . Meg kellett semmisíteni az alsófokú ítéleteknek a nem vagyoni kárról szóló elutasító rendelkezését is, mert a Bv. 28. §-ban fenntartott St. 39. § sierint a nem vagyoni kár megítélése nem attól függ, hogy a vádlói i tettével vagyoni kárt is okozott-e a sértettnek vagy nem? Az anyagi kár megtérítése ugyanis csupán a vádbeli bűncselekmény okozta valóságos kár fennforgása esetében ítélhető meg. Ellenben a hitelrontás vétsége által okozott erkölcsi, vagyis nem vagyoni kár akkor ítélendő meg, ha a bíróság azt a/ esel összes körülményéinek figyelembevétele alapján méltányosnak találja. Az adott esetben a kir. Kúria megismerése szerint a sértett és családjának egész exisztenciája a vádlottnak törvénybe ütköző eljárása folytán oly nagy veszélyben forgott és a sértett Büntetőjogi Döntvénytár. XXIII. 5