Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 24. kötet (Budapest, 1932)

Büntetőjog i D ön tvénytár. 61 szánni rendelete szerint ugyan fegyelmi büntetést kell alkalmazni az ellen az ifjú ellen, aki megszabott kötelességeinek nem tesz elegei és a kötelességek megszegésének kell tekinteni többek közt azt, ha az ifjú az oktatóval felesel, az oktatás körébe vágó parancsaikat nem teljesíti, nekik ellenszegül. Igaz továbbá az is, hogy a rendelet szerint a fegyelmi büntetést rendszerint az oktató szabja ki. Kétségtelen tehát, hogy a vádlottakat, mint testnevelési oktatót, illetve főoktatót a testgyakorlásra kötelezett sértettel szemben bizonyos fegyelmi jogkör megillette. De ugyancsak egyenként felsorolja a rendelet az oktató által alkalmazható fegyelmi büntetéseket is. Ezek között azonban a testi fenyíték nem fordul elő. A testnevelési oktatót megillető fegyelmi jogkör tehát — amelynek tartalma nem azonos a házi fegyelemre való jogosultsággal — nem terjed ki a vezetésére bízott, testgyakorlásra kötelezett ifjú testi megfenyítésére, még kevésbbé ennek olyan bánalmazására, amely testi sértést idézett elő. Amikor tehát a vádlott, mint testnevelési oktató, az oktatására bízott sértettet, aki vele szemben engedetlen és tiszteletlen magaviseletet tanúsított, bár testi sértés okozása nélkül, tettleg akként bántalmazta, hogy őt két-három ízben kezével megütötte, a vádlott testnevelési főoktató pedig, miután a sértett neki kihívóan válaszolt és vele szemben is tiszteletlenül viselkedett, a sértettet tettleg akként bántalmazta, hogy tenyerével több ízben arculütötte, ami által a sértetten nyolc napon belül gyógyult testi sértést is okozott: ez a két vádlott az őt megillető fegyelmi jogkört túllépte. Javukra tehát a Btk. 313. § alkalmazást nem nyerhet. = BDtár II. 182. ; IV. 73.: Nem illeti meg a 313. §-ban említett fenyítési jog sem a népiskolai tanítót (Kúria EH BHT 211.), sem a középiskolai tanárt (Kúria EH BHT 243.). 63. Hűtlen kezelést követ el, aki az eladási bizományba átvett árunak kielégítési végrehajtás alá vonásáról a bizománybaadót nem értesítette, minek folytán a reánézve idegen áru az ő tartozása okából elárvereztetett. (Kúria 1930. jan. 29. B II. 1551/1929. sz.) Indokok : . . . A tényállás szerint a vádlott a sértettől eladás végett átvett bizományi árut a sértett felszólítására vissza nem adta, sem az áru értékét a sértettnek be nem küldte, hanem ezt a bizományi árut továbbra is nyílt üzletében tartotta, míg a vádlott hitelezői ezeket a bizományi árukat a vádlott ellen veze-