Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 24. kötet (Budapest, 1932)

54 Büntetőjogi Döntvénytúr. közé, amelyek miatt kiadatásnak helye lehet, úgyhogy a kiadatásnak a rágalmazás bűncselekményére netán kért kiterjesztését' az osztrák kormány nyilván nem is teljesítette volna. Ilyenformán a más bűncselekmények miatt kiadott vádlott a rágalmazás vétséget illetően jogilag távollevőnek tekintendő és mint ilyen ellen a bűncselekményt illetően a kir. törvényszék hatásköre a Bp. 472. § 2. bek.-hez képest mindössze is csak a bizonyítékok biztosítására terjedt ki, ellenben a hivatkozott § 1. bek. rendalkezése szerint sem főtárgyalás tartásának, sem ítélethozásának nem volt helye, hanem a § 4. bek. szerint, a bizonyítékok biztosítása után, a törvényszék az eljárást a terhelt jogszerű előállításáig megszüntetni tartozott. Ez az előállítás akkor következnék be, ha a vádlott a kiadatás tárgyát képező bűncselekmények miatt indított eljárás jogerős befejezése, esetleges büntetésének kitöltése vagy az eljárásnak bármilyen okból jogerősen történt megszüntetése után az e részben fennálló gyakorlat szerint engedélyezett megfelelő — rendszerint egyhavi — határidő után az ország területéről el nem távozik, vagy eltávozik ugyan, de ide utóbb önként visszatér. Erről az adott esetben nem lehet szó, mert a hűtlen kezelés és magánokirathamisítás miatt ellene folyamatba tett eljárás jogerős elintézést még nem nyert. Igaz ugyan, hogy a vádlottnak a kiadatás tárgyát képező bűncselekmények miatt elrendelt letartóztatása a rágalmazás vétsége miatt tartandó főtárgyalás kitűzésekor már nem állott fenn, mert a főtárgyalásra szabadlábról idéztetett és a főtárgyalás megtörténte után útlevelét is visszakapta ; ámde a hűtlen kezelés és magánokirathamisítás miatt ellene folyamatban levő eljárásban történt letartóztatásának megszüntetése egymagában még nem szolgáltatott neki törvényes okul arra, hogy az ország területét végleg és jogosan elhagyhassa. Éppen ezért a főtárgyalás megtartásáig való itt tartózkodása sem tekinthető olyan értelemben önkéntesnek, amely a kiadatás tárgyát nem képező rágalmazás érdemi elbírálására szolgálhatna alapul. Túllépte tehát hatáskörét az elsőfokon eljárt bíróság akkor, midőn a Bp. 472. §-ban meghatározott intézkedési körét túllépve, főtárgyalást tartott és ítéletet hozott. De ugyanezt a semmisségi okot létesítette a kir. ítélőtábla is, amely ugyancsak előzetes főtárgyalás után az ügyet szintén ítélettel döntötte el. = Az ú. n. specialitás elvének érvényesülése. A határozatot méltatja Szondy Viktor értekezése : BJT LXXXII. 33. 1. Zehery szerint a specialitáson alapon büntethetőséget kizáró ok miatt nem a Bp. 384. § 4. pont, hanem a 385. § 1. a) pont alapján kell megsemmisíteni (u. o. 39.). A Kúria a BDtár XXIII. 4. sz. alatt közölt határozatban szintén hatáskör hiánya okából hozott megsemmisítő határozatot.