Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 24. kötet (Budapest, 1932)

Büntetőjogi Döntvénytár. 31 A vádlottnak ugyanis a mindennapi élet tapasztalataiból tudnia kellett, hogy egy 9 crn hosszú pengéjű konyhakéssel, tehát az élet kioltására nagyon is alkalmas eszközzel, az emberi test nemesebb szervei felé nagy erővel intézett szúrások rendszerint a sértett halálát okozzák. Midőn tehát e tudat mellett a vádlott mégis négy ízben szúrta meg a sértettet oly nagy erővel, hogy a negyedik szúrásnál a kés a csigolyák közé szorult, úgyhogy azt alig lehetett onnan kihúzni, szándéka kétségkívül ölésre irányult ; amit mutat különben a vádlott előző nyilatkozata is . . . II. (Kúria 1929. nov. 5. B II. 4850/1929. sz.) Indokok : . . . Nem alapos a közvédő által a Bp. 385. § 1. b) pontja alapján használt panasz, mert a kir. ítélőtábla az általa valónak elfogadott és e helyütt is iránytadó tényállás adataiból helyesen következtetett arra, hogy a vádlott akkor, amidőn az elesés folytán a földön hasonfekvő sértett hátára életkioltásra alkalmas zsebkésével három olyan szúrást intézett, amelyek közül kettő a tüdőbe is behatolt és ez utóbbiak a sérülés folytán fellépett, a szívburokra is átterjedt jobboldali mellhártyagyulladás következtében a sértett halálát okozták, ölési szándékkal cselekedett . . . III. (Kúria 1929. dec. 4. B I. 4950/1929. sz.) Indokok : . . . A valónak elfogadott tényállás szerint a vádlott a kezében volt vasvillával M. Istvánt olyan erővel ütötte főbe, hogy az okozott sérülés a lágyrészeken áthatolva, a csontot is behorpasztotta. A kir. ítélőtábla e mellett azt is valónak fogadta el, hogy a vádlott az ütést a sértett fejének irányozta. A használt eszköz minőségéből, az ütés helyéből, de különösen annak erejéből a kir. ítélőtábla helyesen vont következtetést arra, hogy a vádlott szándéka a sértett megölésére irányult, mert hiszen a vádlott is tisztában lehetett azzal, hogy a sértett fejére vasvillával, tehát súlyos eszközzel és nagy erővel mért ütés a halál előidézésére alkalmas, aminthogy a főtárgyalás rendén meghallgatott orvosszakértő véleményéből is kitűnik az, hogy a sértettet csupán a gondos orvosi kezelés tudta az életnek megtartani, és ha azonnali gondos orvosi kezelésben nem részesül, úgy a fejsérülés feltétlenül halálos eredménnyel járt volna . . . = V. ö. BDtár XI. 48., 184.: XII. 45.; XIV. 6., 12.; XVII. 79.