Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 24. kötet (Budapest, 1932)

Büntetőjogi Döntvénytár. 9 Bn. 49. § 1. bekezdése 1. tétele, valamint a Btk. 341. §-a alapján a Btk. 92. § alkalmazásával egyheti fogházra, mint főbüntetésre, továbbá háromévi hivatalvesztésre és a politikai jogok gyakorlatának ugyanilyen tartamú felfüggesztésére, mint mellékbüntetésre ítélte. II. A koronaügyész perorvoslata szerint ez a nyomban jogerőre emelkedett ítélet törvénysértő, mert az utólag beszerzett születési anyakönyvi kivonat szerint S. József vádlott 1912. évi február hó 14. napján született és így a vádbeli cselekmény elkövetésekor 18-ik életévét még nem töltötte be (Bn. 16. §), tehát fiatalkorú volt, akinek bűnügye az Fb. 3. § 1. pontja értelmében a fiatalkorúak bíróságának hatáskörébe tartozik ; indítványozza tehát a koronaügyész a törvénysértés megállapítását, az ítélet megsemmisítését és az ügynek az illetékes fiatalkorúak bíróságához áttételét. III. Igaz ugyan, hogy a jelen bűnügy a Fb. 3. § 1. pontja értelmében a fiatalkorúak bíróságának hatáskörébe tartozik ; ámde a kir. törvényszék ítélete törvénysértőnek mégsem volt kimondható azért, mert a Fb. 56. § útolsó bek. értelmében az a körülmény, hogy a rendes bíróság — az e §-ban meghatározott eseteken kívül — oly ügyben járt el, mely a Fb. szerint a fiatalkorúak bíróságának hatáskörébe tartozott volna, az eljárás érvényét nem érinti. A törvényhozás e rendelkezést — a M. i. szerint — részben az eljárás ökonómiája szempontjából, részben pedig arra figyelemmel tette, hogy a fiatalkorúak bírósága nem teljesen különálló szervezet, hanem rendes bírói funkció végzésére az általános bírói szervezetben elhelyezkedő intézmény és így azt az eljárást, melyet elnézésből helyette a rendes bíróság végez, mégsem lehet semmisnek, hatálytalannak tekinteni. Ha tehát maga a törvény nem tekinti semmisnek a fiatalkorúak bírósága helyett tévedésből eljárt rendes bíróság eljárását, akkor nincs törvényes alap arra sem, hogy a jogegységi tanács a Bp. 442. § alapján nyilvánítson semmisnek ilyen eljárást. A jogegységi tanács ennélfogva csupán annak megállapítására szorítkozik, hogy jelen ügyben a fiatalkorúak bírósága lett volna hivatva eljárni, de nem adott helyt az ítélet teljes megsemmisítését célzó perorvoslatnak. Viszont az ítéletet egész terjedelmében azért nem lehetett érvényben hagyni, mert az ítéletben anyagi jogi természetű s részben a fiatalkorúra sérelmes törvénysértés is foglaltatik. A kir. törvényszék ugyanis az ítéletben a fogházbüntetés tartamát — szemben a Fb. 68. §-ban megállapított 15 napi minimummal — hét napban állapította meg és a Bn. 17. §-ban foglalt tilalom ellenére hivatalvesztést és a politikai jogok"gyakorlata-