Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)

Bü ntetőjogi Döntvénytár. 47 Kérdéses, hogy ugyanez a jogszabály alkalmazható-e a másodfokú ítéletnek a kihágásra vonatkozó részére is. A szóbanforgó kihágás ugyanis a Bp. lílt. 18. § IV. és 19. § 2. pontja értelmében — aszerint, hogy a közigazgatási hatóság, hivatalnok vagy közeg ellen volt elkövetve vagy nem — a közigazgatási hatóság, illetve a kir. járásbíróság hatáskörébe van utalva. A 81. számú TÜH 2. kijelentése szerint a törvényszék előtt a Bp. 18. és 19. § alapján összefüggés vagy egyesítés folytán elbírálandó cselekményeknél a perorvoslatot az összes cselekményekre nézve a törvényszék hatáskörébe utalt cselekmény miatt fenntartott vád határozza meg s így ily esetben a Bp. 381. § 2. bek. 2. pontnak a fellebbezést korlátozó rendelkezése alkalmazást nem nyer. Úgy a Bp. 381. § 2. bek. 2. pontnak, mint a TÜH-nak azonban az volt az indoka, hogy ha már a kir. Kúria az üggyel a törvényszéki hatáskörbe tartozó cselekményre nézve bejelentett semmisségi panasz kapcsán úgyis foglalkozni kénytelen, már csupán célszerűségi szempontból is indokolt, hogy foglalkozzék a kisebb hatáskörbe tartozó cselekménnyel is és e jogszabályok csak annak lehetőségét kívánták kizárni, hogy a kir. Kúria felülvizsgálata alá lehessen vonni csupán egy — a vád szerint is — a kir. járásbíróság vagy közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozó cselekményt. Amiből az következik, hogy amennyiben ezzel a kisebb jelentőségű cselekménnyel összefüggően elbírált törvényszéki hatáskörbe tartozó bűntett vagy vétség tekintetében a kir. ítélőtábla határozata már jogerős, akkor ezen határozatnak pusztán a járásbírósági vagy közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozó cselekményre vonatkozó része ellen semmisségi panasz nem használható. Ehhez hasonló eset az, amelyben a kir. ítélőtábla ítéletének a törvényszéki hatáskörbe tartozó cselekményre vonatkozó része ellen semmisségi panasznak egyáltalában nincs helye. A fenti TÜH óta életbelépett II. Bn. 30. § törvényhozási indoka az volt, hogy a kir. Kúria tehermentesíttessék a kisebb jelentőségű bűnügyek elintézése alól. Amidőn pedig ezt a gondolatot és irányzatot a Te. 101. § még jobban kifejlesztve az egyesbírói hatáskörbe utalt cselekmények körét kiterjesztette, ezen újabb törvényhozási rendelkezésekre tekintettel, a fenti TÜH kijelentése most már semmiképpen sem magyarázható akként, hogy a kisebb hatáskörű bíróság hatáskörébe utalt cselekmény tárgyában lehessen a kir. Kúriához semmisségi panasszal élni akkor is, ha e panasz használata ki van zárva a törvényszéki egyesbíró hatáskörébe utalt, tehát súlyosabb cselekményre vonatkozólag. Mindezekre tekintettel a kir. Kúria álláspontja az, hogy ( . . . mint a fejben . . .). = Ugyanígy Kúria 1931. jan. 27. B I. 1070/1930. 65. Feltétlenül jogellenes a feljelentéssel való fenyegetés, ha az mint kényszerítő eszköz más személlyel szemben használtatik. mint akinek irányában a bűnvádi eljárás szorgalmazható. (Kúria 1931 jan 21 B n 3709/lm Mj Indokok : . .. A tényállás szerint B. László F. Sámuel szabónál 170 P-ért télikabátot készíttetett akként, hogy a vételárra 20 P-t azonnal lefizetett, a vételár többi részét pedig háromhavi részletben ígérte megfizetni. B. László már akkor, midőn ezt a fizetési ígéretet tette, Amerikába való utazását eltökélte volt és a télikabát átvétele után el is utazott Amerikába ; a 150 P-t pedig F. Sámuelnek meg nem fizette. F. Sámuel kijátszva látván követelését, levélben felszólította B. Miksánét, hogy a fia által nála csináltatott téli