Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)

16 Büntetőjogi Döntvénytár. kobzást, a kitiltást, a kiutasítást, a hivatás vagy foglalkozás gyakorlatától való eltiltást és mellékbüntetésszerű jogkövetkez­ményként a sértett félnek nyújtott elégtételül a büntető ítélet közzétételét sem. Ha a törvény a 40. §-ban írt esetben ezt akarta volna, akkor ezt az akaratát világosan kifejezésre is juttatta volna. 62. A Btk. 222. §-ban meghatározott bűncselek­mény elkövetési cselekménye a hamis tanuzásra reábírni törekvés, vagyis az eredménytelen jelbujtás. A felbujtási jogilag eredménytelennek kell tekinteni, ha a tanú vallo­mására az esküt nem tette le és így a 213. § alá eső bűn­tett egyik formai tényálladéki elemét nem valósította meg. (Kúria 1931. jan. 21. B I. 294/1930. sz.) = Kúria : Hamis vallomásra sikeres reábírás, mikor az esküt a tanú nem tette le, a Btk. 222. § alapján büntetendő (BJT LVII. 31.). 63. A Szjt.-ben meghatározott vétségek esetében a St.-nek a fokozatos felelősségre vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók, hanem az általános jogi elvek irány­adók- (Kúria 1930. okt. 14. Pjl. 3647/1928. sz.) = A határozat szövegét közölte : Mjogi Dtár XXIV. 9. 64. A II. Bn. 30. §-nak a semmisségi panaszt korlátozó rendelkezései akkor is alkalmazandók, ha a kir. törvényszék elsőfokon mint egyesbíróság a Te. 101. §-ban felsorolt cselekményekkel összefüggően kir. járásbíróság vagy közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozó cselek­ményt is elbírál.] (Kúria 1931 jan 21 B j 745l/1930 szg Indokok : . . . A vád tárgya : hatóság elleni erőszak vétsége és a Kbtk. 46. § alá eső hatóság elleni kihágás. A kir. ítélőtábla a kir. törvényszék bün­tető ítéletét helybenhagyta. A Te. 101. § 6. pont értelmében a Hv. 4. § 2. bek. alá eső vétség egyes­bíróság hatáskörébe tartozik s a 49,000/1930. I. M. számú rendelet 35. § értelmében az oly ügyben hozott ítéletet, amelyben ily cselekmény tárgyá­ban a Te. életbelépése előtt a törvényszék már háromtagú tanácsban hatá­rozatot hozott, a perorvoslat szempontjából (II. Bn. 30. §) úgy kell tekin­teni, mintha egyesbíró hozta volna. Minthogy pedig a II. Bn. 30. § értelmé­ben az egyesbírói ügyben hozott helybenhagyó másodfokú ítélet ellen semmis­ségi panasznak egyáltalában nincs helye, kétségtelen, hogy a jelen ügyben hozott másodfokú ítélet ellen hatóság elleni erőszak vétségére vonatkozólag nincs helye semmisségi panasznak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom