Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)

c26 Büntetőjogi Döntvénytár. említésével mindössze az foglaltatik, hogy mellőzött bizonyítási indítványát a fellebbviteli bíróság előtt fogja előterjeszteni. Tévedett tehát az alsóbíróság amidőn a vádlott bűnösségét megállapította . . . = L. a 30. sorszám alatt közölt határozatot is. 30. A vádlott fellebbezésében foglalt oly tényállítás miatt, amely az üggyel szoros összefüggésben áll, sőt a védekezés főindoka, a Bv. 17. § 2. bek. kizárja rágalmazás megállapítását. (Kúria 1930. okt. 28. B I. 5621/1929. sz.) Indokok : . . . A tényállás szerint a vádlottat a n-i járás föszolgabírája 80 P pénzbüntetésre ítélte, mert a vádlott mezőgazdasági terményeit, a községi elöljáróság tiltó határozata ellenére, a belsőségére hordatta össze. Ezen ítélet ellen a vádlott a vármegye alispánjához fellebbezést adott be, amelyben a következő kijelentést tette : «En nem akarok kellemetlenséget, de hangsúlyozom, hogy a körjegyző többeknek megadta az engedélyt, akiknek helye igazán tűzveszélyes és megközelítőleg sincs meg a 15 méteres távolság ; így önkényeskedni nem szabad-* E kijelentések miatt az alsófokú bíróságok a vádlottat bűnösnek mondották ki a felhatalmazásra üldözendő rágalmazás vétségében . . . A rágalmazás megállapítását a Bv. 17. § 2. bek.-ben foglalt rendelkezés kizárja. Ugyanis a vádlott a vád tárgyává tett kijelentéseket, mint egy kihágási ügynek vádlottja, tehát mint ügyfél tette meg és kétségtelen, hogy a kijelentések a vonatkozó üggyel szoros összefüggésben vannak. De megállapíthatónak találta a kir. Kúria azt is, hogy vádlott ezen kijelentések megtételét saját érdekeinek megvédése céljából szükségesnek is tarthatta. Ugyanis a vádlott a fellebbezését éppen arra a ténykörülményre, mint főindokra alapította, hogy a körjegyző a tűztávolság betartására vonatkozó rendelet szigorú alkalmazásától másokkal szemben, sőt az előző esztendőben a vádlottal szemben is eltekintett, tehát a hatóság a jelzett rendelet alkalmazásánál önkényesen, vagyis következetlenül járt el . . . = Elítélés, mikor a hatósághoz "intézett beadvány túlhaladja a jóhiszemű jogérvényesítés határait : BDtdr IV. 150. ; X. 178. ; XIX. 75. — Elítélés, mikor a fellebbezés az eljárt járásbírónak oly személyes megtámadását tartalmazta, amely a tárgyilagos kritika határain kívül esik : BJT LXIX. 313. — C?ak az a bírálat jogos, amely túlzástól mentesen, színezés nélkül, hűen ismerteti a történteket és az azokban megnyilatkozó felfogás helyeslésével vagy helytelenítésével elfogulatlanul foglalkozik : BJT LXXVII. 165. 31. A Bv. 17. §. 2. bek. az ügyfélnek vagy képviselőjének nem csupán az ügyfelekre vagy képviselőikre, hanem